Határtalanul pályázattal Erdélyben

2022.05.16
A pandémia előidézte két évnyi várakozás után a hetedikesekkel megvalósíthattuk a Határtalanul pályázaton elnyert támogatásból az erdélyi utazásunkat.

Határtalanul Erdélyben...

A Határtalanul pályázat keretében 7. évfolyamos diákjaink Erdélybe látogattak május 2-a és 6-a között. 
Hétfőn korán indultunk két busszal, 66 diákkal és 6 pedagógussal ill. kísérővel. Az első napunk nagyrészt utazással telt, 12 órát buszoztunk a szálláshelyig, és csak egy látnivalóra álltunk meg a kötelező pihenések mellett. Ez a hely Orbán Balázs erdélyi polihisztor sírja volt Szejkefürdőn. Estére értünk Zeteváraljára, ahol elfoglaltuk a szállásunkat. Kedves fogadtatás és finom vacsora várt minket.

A második napon megkezdődött Erdély felfedezése, aznap több, mint 16 km-t gyalogoltunk. Iskolalátogatással kezdtük a napot, Székelyvarságon egy kis létszámú, hegyi iskolát néztünk meg. Nagy szeretettel és kaláccsal fogadtak minket, cserébe mi is ajándékokat vittünk a gyerekeknek. Búcsúzáskor együtt elénekeltük a Székely-himnuszt, megható pillanat volt. Folytatva utunkat, bejártuk a közeli hegyeket, felmentünk a Csorgókő vízeséshez, és megnéztük a Küküllő folyó forrását. Székelyudvarhelyen sétáltunk, a gyerekeknek szabad sétát engedélyeztünk a városban. Megnéztük a helyi piacot is. Hazafelé tartva megcsodáltuk a zeteváraljai víztározót, amely hatalmas méretével mindenkit elkápráztatott. 

Harmadik napunk programja is sok gyaloglással járt. Feladatul kapták a gyerekek, hogy Máréfalván áthaladva megszámolják a falu székelykapuit. Cifrábbnál cifrábbakat láttunk, Varga Judith tanárnő mindent elmesélt róluk. Tovább haladva Homorodfürdőn megkóstoltuk a borvizet, ami szénsavas ásványvíz, és a helyiek a savanyú bor feljavítására használták. Csíkszeredán áthaladva megérkeztünk Csíkszentsimon községbe, ahol a Csíki sörgyárat, illetve csipszgyárat jártuk végig, itt kóstolót is kaptunk. Ezt követően hatalmasat túráztunk a Szent Anna-tóhoz és a Mohos tőzegláphoz. Medvét sajnos ezúttal sem láttunk, bár csak kicsivel maradtunk le róla, mert az utánunk érkezőket már nem engedték be a látogatói területre medveriasztás miatt. Végül felmeneteltünk a Torjai büdösbarlanghoz, melynek lezárt bejáratánál veszélyes ücsörgést próbálhattak ki a bátrabbak: a barlangból kiáramló gázok vérbőséget okozva érdekes, bizsergető érzést váltanak ki az arra fogékonyakból. 

A negyedik napon a Békás-szoros gyönyörű természeti csodáit jártuk végig. Itt alkalmunk adódott helyi bazárokban az otthoniaknak szuvenírt vásárolni. A Gyilkos-tóhoz mentünk ezt követően, melyet egy lengőhídon keresztül lehetett megközelíteni, nagyon izgalmas volt. Judith tanárnő ezeknek a természeti képződményeknek az eredetéről, keletkezésükről is mesélt földrajzi megközelítésben is és legendák tekintetében is. Gyergyószentmiklóson sétálva megcsodáltuk a helyi középiskola hatalmas épületét, melynek homlokzatán a mai napig magyar címer díszeleg.
Esténként az öt csapatra osztott gyereksereg Erdéllyel kapcsolatos különböző feladatokat oldott meg, melyhez kapcsolódóan folyamatosan volt lehetőség plusz pontokat gyűjteni, így versennyé alakult a játékos tanulás. Akik nem fáradtak el a nagy túráktól kellőképpen, az itthonról vitt sportszerekkel tudták energiáikat levezetni.

Pénteken, utolsó napunkon korán keltünk és indultunk haza. Erre a napra sajnos már csak egy programot tudtunk beiktatni, ez a parajdi sóbánya volt. A bánya akkora, hogy busz visz le a látogatói szintre. Ott aztán mindenféle szórakozási, étkezési, kulturális lehetőség van, csak győzze az ember pénztárcája. Egy önálló kis kápolna is üzemel a bánya gyomrában, itt egészséges, gyógyulásra alkalmas levegőt belélegezve imádkozhatnak a hívek. Judith tanárnő ezek után kürtős kaláccsal kedveskedett a gyerekseregnek. Átérve a határon Berettyóújfalun még várt ránk egy finom búcsúvacsora.
Judith tanárnő, aki a pályázat írója, lebonyolítója volt, maga is székely lány, rengeteget mesélt Erdélyről, a székelyekről és saját gyermek- illetve felnőttkori élményeiről. Nagyon sok minden új dolgot tudtunk meg a történeteit hallgatva, ezúton is köszönjük neki!
Úgy gondolom, ez az ötnapos tanulmányi kirándulás nagy élmény marad minden hetedikes diáknak, és a kísérő kollégáknak is. Célját, hogy a magyar gyerekek jobban megismerjék a történelmi Magyarország részein maradt emberek múltját, jelenét, mindenképpen elérte. Azt gondolom, hogy ezen felül a hetedik évfolyam diákjait is közelebb hozta egymáshoz. 

Szentes Dorottya, kísérő

A kirándulásról készült képeket a Fotóalbumban lehet megnézni.

Vissza a hírekhez