Az idén sem volt ez másként. A három osztályfőnök - Németh Melinda, Dora Zsuzsanna és Rönkösné Gadácsi Vera -, segítőjükkel – Mayerné Somogyi Mártával -, már hetek óta próbáltak a műsorra. Nem volt könnyű dolguk, hiszen a történelmi események sora egy kicsit meghatározza a "forgatókönyvet". Ennek ellenére újszerű megközelítésre törekedtek a szervezők. Sikeresen...
Érzelmekre ható, kiváló műsort adtak elő a gyerekek. A történelmi események felidézése mellett, nagy hangsúlyt fektettek a a forradalmi hangulat, az események drámai megjelenítésének. Az irodalmi idézetek drámaiságát zenei aláfestéssel és képi megjelenítéssel fokozták.
Egyszerű, de annál hatásosabb megjelenésükkel, a kellékekkel meg tudták idézni a kor hangulatát. Még a tömegjelenetek megformálása is kort idéző volt.
A szereplők dicséretesen komolyan vették a feladatukat. Pontosan tudták a szövegüket, átéléssel adták elő a mondanivalójukat. Fegyelmezetten, az insrukciókhoz igazodva sikerült kerek és élvezetes előadást adniuk a többieknek, akik hatalmas tapssal köszönték meg társaiknak a színvonalas műsort.
Érzelmeinkre ható, az ünnep méltóságához illő megható emlékműsor volt.
Köszönjük a gyerekeknek, köszönjük az osztályfőnököknek és Márta néninek. A hangosítást Szatmári Boldizsárnak, a remek dekorációt Kiss Bea néninek.
Lévai András, intézményvezető
Az 56-os forradalom 62. évfordulóját ünnepeljük. (Az ünnepségen elhangzó beszéd.)
Furcsa, hogy nemzeti ünnepeink elbukott forradalmakhoz kötődnek.
A 48-as forradalom is, az 56-os forradalom is valójában elbukott. Bár jelentős eredményeket értek el, a végső szabadság egyikkel sem jött el.
Furcsa érdekesség, hogy mindkét forradalom leveréséhez külső segítség kellett. Belső ellenfeleink kevésnek bizonyultak a forradalmak leveréséhez. Furcsa – vagy nem is annyira –, magyarjaink idegen hatalmaktól kértek és kaptak segítséget.
Úgy tűnik, furcsa mód a történelem ismétli önmagát…
A történelmi eseményt a nagyobbak talán már ismerik és értik is.
A kisebbeknek biztosan csak érthetetlen lármázás a forradalom. Dehogy mi a lényege, nem árt, ha mindannyian értjük.
Idézet egy 56-ot megélt mérnök embertől, Jakab Zoltántól:
„Olyan feledhetetlen összetartozás- és együvé tartozás-érzése volt az embernek, hogy ez a mindig széthúzó magyarság végre egységes tudott lenni. Minden ember a testvérének érezte a másikat. Amikor sorban álltunk akár kenyérért akár vízért, vagy valami élelmiszerért, egymást előre engedő előzékenységgel fordultak egymáshoz az emberek. Valami csodálatos, katartikus érzés volt az emberekben. Mintha valami ezeréves átoktól vagy bűntől szabadultunk volna meg. Dávid legyőzte Góliátot. Igazi, belső felszabadultság érzése volt az a határtalan türelem és szeretet, amely az embereknek egymáshoz való kapcsolatában is kifejezésre jutott.”
’56 forradalma élő emlék. Élő, kitörölhetetlen emlék. Itt él velünk, bennünk. Azokban, akik megélték a csodát, majd megszenvedték a bosszút és azokban is, akik azóta születtek, s akikre szüleik, nagyszüleik hagyományozták e különös, becses örökséget.
Akikre ma emlékezünk, nem akartak hősök lenni, nem akartak tananyag lenni; egyszerűen csak szabadon akarták élni az életüket, mint ahogyan Ti élhetitek most a saját életeteket.
Emlékezzünk! Őrizzük meg 56 emlékét, mint hitet adó, keserű kincset, s adjuk tovább nemzedékről nemzedékre, mint büszke örökséget.