Természetismereti evezős tábor Tiszafüreden
(2024. július 29 - augusztus 03.)
2008 óta minden nyáron hat napot Tiszafüreden töltünk, ahol a gyermekekkel kenukba szállva fedezzük fel a Tisza-tó és a folyó természeti szépségeit, csodáit. A Szűcs Iskola tanulói harmadik éve kapcsolódtak be ebbe a táborozási lehetőségbe. Az idei tanév júniusában moziban megnéztük a Tisza-tóról készült "Az ember alkotta paradicsom" című filmet. A filmben megjelenő vízi utakon mi is evezünk évek óta, amelyeket a táborozók is felismertek.
1. nap
A Keleti pályaudvarról indultunk, a korábbi évekhez képest az idén elindult egy közvetlen járat is, így kényelmesen, átszállás nélkül érkeztünk Tiszafüredre dél környékén. Egy kiadós ebéd után elfoglaltuk a szobáinkat és délután próbaevezésre mentünk a homokpadhoz. Vezetőnk Benedek Józsi bácsi motorcsónakkal kísért bennünket, miután a biztonságos vízi közlekedés szabályait ismertette a résztvevőkel. Vacsora után a naplementében esti fürdőzés-vízbe ugrálás biztosította a csapat összekovácsoló szórakozását. Lefekvésig társasjátékozással, röplabdázással, beszélgetéssekkel és pecázással telt el az idő.
2. nap
A délelőtti evezést a Nagy-Morotvába terveztük. A mentőmellények, evezőlapátok kiosztása után a négyes csapatok elkezdték a beszállást. 11 kenuval indultunk el a strand előtt átvezető útvonalon a Morotváig. A sárgán virágzó csodás tündérfátyol mezők után lecsorogtunk az élő Tiszán a homokpadig, ahol kihagyhatatlan a kikötés, fürdőzés. Vacsora után pedig esti fürdés, ugrálás a stégről, amit társasozás, pecázás, beszélgetések követtek.
3. nap
Az evezések időpontját mindig a délelőtti órákra tettük a ritkább vízi forgalom miatt. Szerdától a para olimpikon Varga Viktorral folytattuk az evezést, aki petang játékban Európai bajnokként tért haza kedd este Portugáliából. Viktor is kenuba ült és olyan helyekre vitt el, ahová motorcsónakkal nem lehetett bejutni az alacsony vízállás miatt. A szúnyogos felé vettük az utunkat, ahonnan kilenc hajtűkanyaron kellett átjussanak a kenuk. A keskeny úton való átkelést a szembejövő forgalom is nehezítette, de a kormányosok ügyesen kivezették a csapatukat a nádasból és újra a homokpadi fürdőzés következett. Délután közösségkovácsoló játékokban ki-ki megtalálta érdeklődését. A vezetőnk segítségével, gyönyörű, nagy szemű őszibarackokat rendeltünk egy helyi termelőtől. A két pecázó fiú rendületlenül éjfélbe nyúlóan várta a kapásokat, miközben 5-6 fős kitartó, figyelő társaságuk is volt a kis stégen. A kifogott 30 cm-es harcsát nagyon boldogan, futva hozták megmutatni nekünk, majd gyorsan szaladtak vissza, hogy visszaengedjék a hal számára életet adó vízbe.
4. nap
A kenukba való beszállás már rutinosan történt, a homokpadon való fürdés már kikerülhetetlenné vált, majd újra a szúnyogosban próbálhattuk ki a kormányzás fortélyait. A nádasok közt kanyarogva sok madár felröppenése jelezte, hogy fészkelőhelyükhöz közeledtünk. Egy hódvár miatt beeveztünk egy nagyon keskeny vízi útra is. A délutáni programok közé beékeltünk egy kukorica vásárlást, pucolást, főzést is, ami után esti naplementés motorcsónakázásra indultunk. Öt kisebb csónakon haladva élveztük a Tisza folyó és tó adta élményeket, vízről nézhettük a lebukó nap vörös fénykavalkádját. Többen kipróbálhatták a vezetést is, ami igazi élményt nyújtott még a kisebbnek is. A pecások ezen a napon sem hagyták ki az esti lehetőséget, aminek egy balin volt a jutalma.
5. nap
Pénteken Tiszaörvényes felé vezető vízi utunkra már néhányan kajakkal eveztek és egy 7 fős csapat motorcsónakázni ment a Kilátókhoz. A homokpadnál a kajakozást is sokan kipróbálták. Egy négyfős csapat többször is bemutatta a kenuval való borulást, a visszafordítást és bemászást a víz közepén a homokpadnál, ahol nem éri föld a lábukat. Délután egy hosszú röplabdázással fárasztották ki magukat vacsorára, amit az elmaradhatatlan esti csobbanás követett és az utolsó esti nacsoszozás, társasjátékozás, a nagyok röplabdázása sokáig elhúzódott.
6. nap
Pakolás, a szobák rendbehozatala után a kemping előtti téren kirakodóvásár, kézműves foglalkozás, pónilovazás, korabeli ruhákba való beöltözés, bohócember szórakoztatta a gyermekeket a vonat indulásáig. Füzesabonyban késve érkezett a vonatunk, de az Agria bevárta a későket. Élményekkel telve érkeztünk a Keletibe, és már a vonaton megfogalmazódott mindenkiben, hogy jövőre újra itt a helyünk. A Horgász kemping adta lehetőségek, bőséges és jó étkezés, a kiszolgálás, a Tisza-tó és folyó környezete mind visszahívó erővel bír.
Az evezős táborban készült képeket a Fotóalbumban lehet megtekinteni.
Varga Judith, táborvezető pedagógus
Az iskola alapító dolgozójaként köszönettel tartozom Varga Judithnak az evezős tábor megszervezéséért, mert - talán ő sem tudja -, hogy nem csak felejthetetlen élményeket szervezett a gyerekeknek, hanem egy régi hagyományát is életre keltette az iskolának. Valamikor régen minden nyári szünet várt esemény volt a legendás Tisza-túra, amiket Papavasziliu Hrisztosz testnevelő kollégánk szervezett.
Hamár evezés, ne felejtkezzünk el és fejezzük ki hálánkat Németh Melinda tanárnőnek a nyaranta szervezett Duna-menti evezős táboraiért, ahol évek óta ízelítőt és kedvet kaphatnak a gyerekek az evezéshez és a nomád táborozáshoz. A tábort Varga Jánossal - szintén legendás vízitúrással - közösen szervezik.
A gyerekek nevében is köszönet nekik ezekért a nagyszerű vizes élményekért!
Lévai András
Karintia visszavár...
Nyári családi tábor Ausztria Karintia tartományában
(2024. július 06-12. között)
Aki szereti a magas hegyeket, a hegyoldalakat borító tűlevelű erdőket, ami a magasság növekedésével törpecserjéssé, majd havasi gyeppé változik, a nyáron is hófedte csúcsokat, a smaragdzöld és zafírkék színű gleccsertavakat, a robajló folyóvíz által kialakított szurdokvölgyeket, a hegyek között vezető panoráma utakat, annak el kell látogatnia a közeli Alpok országaiba nyáron is.
Iskolánkban első alkalommal szerveztük meg a nyári kirándulást Ausztria Karintia tartományába.
1. nap
Az 50 fős csapat július 6-án, szombaton kelt útra. A kirándulás programjainak megvalósításához az egyhetes Karintia kártyát használtuk, amely ingyenes belépést biztosított a programokhoz. Már az első napon a csavarodott alakú, fából készült 100 méter magas Pyramidenkogel tetején szemlélődtünk. A 360 fokos körpanoráma látni engedte a méltóságteljesen elterülő hosszúkás alakú, türkizkék vizű Wörthi-, valamint a Keutschacher -tavakat és a horizontot lezáró Karavankák hegyláncait. A bátrabbak az 52 méter magasból induló,120 méteres hosszú körbe-körbe csavarodó alumínium csúszdában 20 másodperces lejtmenetben pottyantak ki a torony aljába.
Ezután az Ossiacher -tó fölé 667 méter magasan emelkedő Várhegy nyergében lévő Majom-parkba kanyarogtunk fel, ahol 4 hektáron 170 japán makákó él természetes körülmények között. Akinek még volt kedve felsétálhatott Landskron várához, ahonnan pazar panorámában volt része Villach városára, a Karavankákra, a Júliai-és a Gerlitzeni-Alpokra, de volt, aki geoládát keresett és talált is, ezzel jó par nyolcadikos fiút, de még felnőttet is megfertőzve. Szállásunkon a Karavankák lábánál fekvő, Ledenitz városkában mindenki kipihenhette az utazás fáradalmait. A csodás Mittagskogel csúcsaival búcsúztattuk a napot minden este.
2. nap
Vasárnap az 1902 m magas meseszép Málta duzzasztógátját céloztuk meg, ahová a 14 km hosszú Malta Hochalmstrasse panoráma úton kanyarogtunk fel nagyon szűk alagutakon, több vízesés mellett is elhaladva. A 626 méter hosszú és 8 méter széles építmény-betonmonstrum közepén 200 méteres mélység felett alakítottak ki egy Airwalk panorámakilátót a bátrabbaknak. Mi bátrak voltunk, rámerészkedtünk és a félelmünk is elmúlt.
A Málta lábánál az idilli fekvésű falucska, Gmündben sokféle látnivaló közül tudtunk válogatni. A Porche múzeum, a folyó partján lévő kovácsműhelymúzeum különleges vasból készült alkotásai, Chagal kiállítás, a középkori várfal, vagy csak egyszerű séta, kávézás, fagyizás a városka művészutcáin. Málta és Gmünd városka között pedig a 200 méteres, hangosan lerobajló Fallbach vízesés párafelhője alá élvezettel álltak be többen is.
3. nap
Hétfőn az olaszországi városkába Tarvizioba látogattunk el, az olasz, osztrák, szlovén kultúra találkozási helyszínére. Az olasz életérzés megtapasztalása előtt szerettünk volna felmenni az Arnoldstein, Hármas-határhegyére, de a felvonó nem működőt. Így gyors újra tervezéssel az Occiacher See fölé magasodó Gerlicheni-Alpok 1911 méteres hegycsúcsára libegőztünk fel, ahol a paplanernyősök és a tandem ugrok paradicsomába csöppentünk. Geoládát itt is találtunk.
A magaslati levegő után a Feld am See alpesi vadasparkjában szabadon járkálhattunk az állatok életterét körülvevő kijelölt utakon, vagy a halmúzeum, grizlivilág, illetve a kanadai vadon és az afrikai kitömött állatai között. A kisebbeknek állatsimogatóval is kedveskedtek, de a felnőttek sem utasították vissza ezt a lehetőséget.
4. nap
Kedden Ausztria legmagasabb hegysége a 3122 m magas Schareck, és ennek csúcsáról induló Mölltaler Gleccser volt a célunk. A hegy gyomrában futó földalatti siklóval 8 perc alatt győztük le a 4,8 km hosszú és 1000 méteres szintkülönbséget. A 2200 méteren lévő középső állomástól, 6 személyes, kiskabinos felvonó röpített fel 10 perc alatt a 2795 méteren fekvő Eissee étteremhez és a jeges gleccsertóhoz. Már innen is pazar volt a kilátás, rálátás a környező hegyekre, a különböző kék és zöld színben pompázó tavakra. A szélvédett helyeken meghúzódó sziklagyepek környezete relaxálásra és napfürdőzésre csábított bennünket is. Egy 6 személyes ülőlifttel innen még tovább lehetett menni a hegy ormára, a gleccser fölé vitte azokat, akik még magasabbra vágytak. A tetőn olyan szeles volt az idő, hogy majd lefújt bennünket. A magaslati panorámás étteremben (hüttében) az ebéd, süti, kávé mellé csodás napsütés is társult, ami segítette átéiln, megélni az igazi alpesi életérzést.
Hazafelé Ausztria egyik legvadregényesebb és leglátványosabb szurdokához, a Raggaschluchthoz is felkapaszkodtunk egy tündéri kis település mellett. A viszonylag rövid, de rendkívül szűk, gigantikus, függőleges sziklafalak által határolt kanyon mélyén zúgott a haragosan robajló, vízesésekkel tagolt hegyi patak. Az örökké félhomályos, párás szurdokot jól kiépített, fából ácsolt, lélegzetelállító vonalvezetésű lépcsősorokon, pallókon, hidakon tudtuk kényelmesen végig járni. A lefele tartó úton három alsós kislány az újonnan szerzett tudások birtokában minden narancssárgán megvillanó rókagombát megtaláltak és csillogó szemmel mutatták ellenőrzésre Ervin nagypapának. Jó két zacskónyit szedtek össze, amiből másnap finom gombapörköltet készítettünk a szálláson. Akik nem tudtak velünk tartani, azok a hegy oldalában lévő bejáratnál, egy nagy fa árnyéka alatt lévő kávézóban töltődhettek fel. A kis üzlet tulajdonosának annyira szimpatikusak voltunk, hogy mindenkinek adott egy-egy színes szerencsekövet.
5. nap
Szerdán egy 20 fokos emelkedőn kapaszkodtunk fel az 1753 m magas Turracher Hőhe hegy lábához, ami Karintia és Stájerország között fekszik. Három idillikus hegyi tavacska méltóságteljesen fogadott és vezetett el bennünket a Kranzelbinder család tulajdonába lévő Mythos Edelsteinhoz (csillogó világ) ásványbolthoz. A több mint 500 négyzetméteres kiállítótéren minden kontinens drága- és díszkövekkel telerakott polcai, valamint az Alpok ritkaságai szemet gyönyörködtető látványban részesítette a mi csapatunkat is. El is merültünk a csillogásban, volt lehetőségünk csodás színű ásványokat, megkövesedett fatörzseket tanulmányozni, ásványturkálásra, aranymosásra, markológéppel ásvány keresgélésre, ajándékvásárlására.
Mindannyian a 6 személyes panorámafelvonóval jutottunk fel a 2000 méteren fekvő hegyállomásra, ahol a kisebbeket Almzeit élményvilág és játszótér várta, a nagyobbakat a családias hangulatú hütte menedékházak. Innen voltak, akik csúcshódításra indultak, akik csak leültek és feltöltődtek a lábuk alatt heverő látványtól: hegyek, tavak, fenyők, erdők, kék égbolt amerre csak a szem ellátott. Ausztria legnagyobb cirbolyafenyő erdeje található itt, ez a lassan nővő, robusztus alakú tűlevelű jól tűri a hideget és akár 1000 évig is elél.
A kényelmes, csendes szemlélődők a zárt kabint választották lejtmenetben, de a bátrabbak, a kalandra vágyók kipróbálták a bobpályát, amellyel 1600 méter hosszan, 13 meredek kanyaron, 15 hullámon és 3 fordítón suhantak alá.
Hazafelé menet egy magángyűjtő hüllőkiállítására is loptunk egy bő félórát a szűk időkeretünkből. 800 m2-nyi kiállítási területen több mint 300 állatfaj kerül bemutatásra. 21 felé csörgőkígyó, 11 kobra fajta, 3 mamba-féle, 38 fajta vipera, krokodilok, madárpókok, óriáskígyók, skorpiók és krokodilok láthatók. Nem bántuk meg a lecsippentett időt, de zárás miatt siettünk tovább a Bad Kleimkirchheim település saját hegyéhez, Kaisersburgra, hogy kis felvonókkal feljuthassunk a 2000 m magas csúcsok közelébe. Elképesztő szintkülönbséggel érzékelhettük a lent és fent, a völgy és csúcs közötti távolságot.
6. nap
Csütörtökön buszmentes napunk volt, így a társaság kedve szerint mehetett a környék településeire. Egy 10 fős csapat bringát bérelt és azzal tekerték körbe a Faaker See tavat, közben hűsítették is magukat az alpesi tó friss és hűsítő vizében. A többiek bevonatoztak a kényelmes helyi járattal Villach városkába, amely a Dráva folyó völgyének széles medencéjében épült fel, és amelyet minden irányból hegyek vesznek körül.
A Szent-Jakab plébánia templom az Szent Jakab zarándokút egyik állomása, 239 lépcsőn küzdöttük fel magunkat a toronyhoz, ahonnan körbe pásztázhatjuk Villach város építményeit, a hegyeket, az érdekes zöld színű Drávát. A városi múzeumban hangtálazhattunk, zenét hallgathattunk olyan székben, amely ritmusra mozogva biztosította a zeneszám átélését. Itt kipróbálhattuk a virtuális tandemugrást téli, nyári időszakban, városnézést egy sas hátán repülve.
Karintia-relief Európa legnagyobb háromdimenziós topográfiai plasztikája, 182 m² nagyságú, 1:10 000 méretarányban ábrázolja egész Karintiát. Az emeleten körbefutó galériáról kitűnően beazonosíthattuk a meglátogatott hegyeket. Látványos multimédiás megoldásokkal hang-, fény-, és képeffektusokkal mutatták be a 100 éves alkotást. A legkitartóbbak egy autó múzeumhoz is elgyalogoltak. A szállásra visszaérkezve a minden este fürdőzési és supozási lehetőséget adó tavacskában jól esel egy nagyot csobbanni. Sokan életük első supozásával is eldicsekedhettek. Nem maradt el a minden esti ping-pongozó párbajozás, a frízbizés, a társasozás, a karkötőkészítés és a nagy beszélgetések sem.
7. nap
Péntekre maradt a Tscheppa-szurdok és az Obír cseppkőbarlang meglátogatása. A szurdokot egy rövidebb úton járhattuk be, az idő szorítása miatt, így ez egy alkalmat adó lehetőség, hogy újra vissza kell jönni a hosszabb túra útvonalat is bejárni. A Szlovénia közelében fekvő Obír cseppkőbarlangban már vártak bennünket, egy nagyon keskeny egysávos úton kanyarogtunk, jobbra-balra, már Levente karja is izomlázas lett a sok tekerésben. A csapat három részre oszlott piros, sárga és fehér sapkások, időeltolással indultunk el, egymást követve. Szerencsénkre magyar idegennyelvű tájékoztatójuk is volt. A fény- és hangjáték segítségével nem csak a régi kövek kezdtek mesélni, de még a barlangi sárkány is életre kelt. A 3 órásprogrammal fejeződött be az egy hetes kirándulásunk. Az autópályán Graznál leszakadt az ég. Este 10 óra környékén érkeztünk az iskola parkolójába.
Péntek reggel a szoba ablakából látható Mittagskogel hegycsúcsát látva megfogalmazódott bennem, hogy 2025 nyarán az osztályom tanulóit is el szeretném vinni erre a csodás helyre, amelyhez lehet csatlakozni az iskolából is egyedül, családdal, ismerőssel.
A táborban készült képeket a Fotóalbumban nézhetitek meg.
Varga Judith, szervező pedagógus