Határtalanul kirándulás Erdélybe 2026. május 15–21.
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2025/1-000375 és HAT-KP-1-2025/1-000376
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke (két pályázat): 13 921 680
Az utazás időpontja: 2026. május 15–21. (7 nap)
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Románia, Erdély
A tanulmányi kirándulás témája: Székelyföldi utazások Tamási Áron és Orbán Balázs szülőföldjén
Résztvevők: a 2025/26-os tanév 7. A, B,C osztályai , 67 fő
A hét napos erdélyi tanulmányút során a résztvevő tanulók változatos természeti, kulturális és közösségi programokon vehettek részt. A kirándulás célja nemcsak Erdély természeti és kulturális értékeinek megismerése volt, hanem a közös élmények által a közösség formálása, az önállóság és az együttműködés erősítése, valamint a tanulók látókörének szélesítése is.
1. nap – Megérkezés Erdélybe
A korai indulást követően a csapat fegyelmezetten és jó hangulatban kezdte meg a hosszú utazást. Az első jelentősebb állomás Déva vára volt, amelyet közösen másztunk meg. A várból elénk táruló gyönyörű panoráma már az út elején különleges élményt jelentett a tanulók számára.
A vár meglátogatása után még többórás buszozás várt ránk, végül megérkeztünk a Küküllő partján található szálláshelyünkre. A környezet azonnal elvarázsolta a csapatot: hegyek, patak, tiszta, friss levegő és nyugodt természeti környezet fogadott bennünket. A finom vacsora után mindenki kipihenhette az utazás fáradalmait, és kezdetét vette az egyhetes közös kaland.
2. nap – Kaland a Madarasi Hargitán
A második nap igazi kalanddal indult. Traktor és dzsip vontatta utánfutóval jutottunk fel a Madarasi Hargita magasabb részeire. Már maga az utazás is különleges élményt jelentett, a hegyi környezet pedig mindenkit lenyűgözött.
A csapat közösen túrázott fel a csúcs környékére, ahol megtekintettük a magyar zászlókat, a kereszteket és a turult. A természeti környezet és a magashegyi panoráma maradandó élményt nyújtott. A lefelé vezető úton egy nagy zápor is elkapott bennünket, de a ponyvák alatti „traktorozás” végül inkább vidám kalandként maradt meg mindenkiben. A napot a szállás kertjében közös játékokkal zártuk.
3. nap – Székelyvarság és a természet közelsége
A harmadik napon szekereken, zötykölődve közelítettük meg Székelyvarság fennsíkját. A különleges utazási forma már önmagában nagy sikert aratott: a gyerekek énekeltek, beszélgettek, és láthatóan élvezték a természetközeli élményt.
A lovak hol lépésben, hol poroszkálva haladtak, a síkabb szakaszon pedig még egy rövid vágtát is megtapasztalhattunk. Útközben megálltunk egy gyönyörű vízesésnél, majd felérve a tetőre újabb élmények vártak ránk. A bobozás hangos sikolyokkal és sok nevetéssel tette emlékezetessé a délutánt.
A programok mellett büfézésre is volt lehetőség, mi pedig – a csúszás helyett – inkább a panorámában és a gyerekek örömében gyönyörködtünk. A nap során jól megfigyelhető volt, hogy a tanulók különböző érdeklődéssel kapcsolódtak a környezethez: volt, akit elsősorban az erdő és a nyugalom ragadott magával, másokat az állatok érdekeltek. Egyik tanulónk még azt is kijelentette, hogy legszívesebben ideköltözne.
4. nap – A Szent Anna-tó és a Mohos-tőzegláp
A negyedik nap volt a hét leghosszabb és egyik legváltozatosabb programja. Ködös, párás reggelen indultunk a Szent Anna-tó és a Mohos-tőzegláp krátereihez.
A programot kecskeetetéssel kezdtük, majd szakvezetés mellett megtekintettük a különleges tőzeglápot. Ezt követően lesétáltunk a Szent Anna-tóhoz. A hideg, szeles idő ellenére a természeti környezet lenyűgözte a résztvevőket. A környéken előforduló medvék miatt különösen fontos volt a szabályok betartása: a csoport együtt mozgott, és a pedagógusok fokozottan figyeltek arra, hogy senki ne távolodjon el a többiektől.
A következő állomás a Csíki Csipsz gyára volt. A gyárlátogatás során a tanulók betekintést nyerhettek a termelés folyamatába, és közvetlen tapasztalatot szerezhettek arról, milyen összetett és fizikailag is megterhelő lehet a szalag melletti munka. A látogatás pedagógiai szempontból is hasznos volt: a tanulók a saját tapasztalataikon keresztül szembesülhettek a munkavégzés felelősségével és terheivel. A program természetesen kóstolóval is kiegészült, majd a szuvenírboltban mindenki kedvére válogathatott.
5. nap – Szejke és Székelyudvarhely
Az ötödik napra az időjárás is kedvezőbbre fordult. Elsőként Szejkére látogattunk, ahol a Mini Erdély Parkban Erdély számos jelentős épített örökségének – váraknak, kastélyoknak és templomoknak – kicsinyített mását tekinthettük meg. A makettek segítségével a tanulók játékos és látványos formában ismerkedhettek meg Erdély építészeti és történelmi értékeivel.
Ezt követően a híres székelykapukat is megtekintettük, amelyek előtt természetesen közös fényképek is készültek. A nap második felében Székelyudvarhelyen kaptak szabadidőt a tanulók: két órán keresztül kisebb csoportokban barangolhattak a városban. A kellemes idő, a hangulatos kisvárosi környezet, a teraszok és a fagylaltozás mind hozzájárultak ahhoz, hogy ezt a programot is nagyon élvezzék.
A szabadabb városi program egyben lehetőséget adott arra is, hogy a tanulók gyakorolják az önálló tájékozódást, a közös döntéshozatalt és a felelősségteljes viselkedést.
A hét ezen szakaszára a csapat összekovácsolódott, a résztvevők jól alkalmazkodtak az utazás és a folyamatos programok jelentette kihívásokhoz. A kisebb, mindennapos kellemetlenségeket a pedagógusok megfelelően kezelték, így a programok zavartalanul folytatódhattak.
6. nap – Békás-szoros és Gyilkos-tó
A hatodik nap ismét a természet jegyében telt. Indulás után osztályonként, a közös keretből frissen sült pityókás kenyeret vásároltunk, amely olyan gyorsan elfogyott, hogy szinte mindenki azonnal megkedvelte ezt a helyi különlegességet.
Ezt követően végigsétáltunk a Békás-szoroson. A meredek sziklafalak, a szoros lenyűgöző természeti környezete és a patak látványa mindenkit magával ragadott. A bazárban lehetőség nyílt egy kis nézelődésre és vásárlásra, majd a közös keretből kürtős kalácsot is rendeltünk. A tanulók maguk választhatták ki, milyen ízesítést szeretnének, így a közös élmény mellett a saját döntéseikre is lehetőségük nyílt.
A nap következő állomása a Gyilkos-tó volt, ahol sétáltunk és megcsodáltuk a különleges természeti környezetet. A hosszú nap után visszatértünk a szállásra, ahol este tábortűz mellett zártuk a napot. A közös esti program különösen jó lehetőséget teremtett a kötetlen beszélgetésre, együttlétre és a hét során kialakult közösségi élmények elmélyítésére.
7. nap – Hazautazás és Torda
A hetedik napon elérkezett a hazautazás ideje. A tanulók önállóan és együttműködően pakolták össze a csomagjaikat, közösen figyeltünk arra, hogy semmi ne maradjon a szálláson.
A hosszú hazautat több programmal szakítottuk meg. Tordán meglátogattuk a híres sóbányát. A különleges, föld alatti környezet lenyűgöző látványt nyújtott: a hatalmas mélységek és magasságok, valamint a bánya különleges kialakítása egészen egyedülálló élményt jelentett. A fotók csak részben tudják visszaadni azt a látványt, amelyet a helyszínen megtapasztalhattunk.
A mély és zárt terek miatt néhány tanuló úgy döntött, hogy nem vesz részt ezen a programrészen, döntésüket természetesen tiszteletben tartottuk. A bátrabbak közül három fiú a bánya mélyén található tavon még csónakázni is vállalkozott, mások pedig a magasban vezető járdán sétálva élhették át a különleges környezet jelentette izgalmat. A program jól példázta, hogy egy közösségen belül a résztvevők különböző módon élhetik meg ugyanazt az élményt, és fontos, hogy mindenki a saját komfortzónáját és lehetőségeit figyelembe véve vehessen részt a programokban.
A határ átlépése után röviddel Berettyóújfaluban álltunk meg vacsorázni. A hosszú út ellenére a csapat kitartóan és jó hangulatban érkezett haza este tíz óra körül.
Összegzés
A hét nap során a tanulók nem egyszerűen kiránduláson vettek részt, hanem olyan komplex élménysorozatban, amely egyszerre szolgálta a tanulást, a közösségépítést, az önállósodást és a kulturális értékek megismerését.
Az erdélyi táj természeti szépségei – a hegyek, erdők, vízesések, tavak, szorosok és a különleges tőzegláp – közvetlen tapasztalatszerzést tettek lehetővé. A történelmi és kulturális helyszínek, a székelykapuk, az erdélyi épített örökség makettjei, valamint a helyi sajátosságok megismerése révén a tanulók élményszerűen találkozhattak Erdély kulturális értékeivel.
A közös utazás ugyanakkor fontos pedagógiai tapasztalatokat is adott. A tanulóknak alkalmazkodniuk kellett a hosszú utazásokhoz, a változó időjáráshoz, a korai indulásokhoz és a folyamatos programokhoz. Megtanultak egymásra figyelni, közösen döntéseket hozni, szabályokat betartani, önállóbban közlekedni és felelősséget vállalni saját magukért és társaikért.
Különösen értékesnek tartjuk, hogy a programok során minden tanuló megtalálhatta a számára érdekes és örömteli élményeket. Volt, akit a hegyek és az erdők nyugalma, másokat az állatok, a sportos programok, a bobozás, a csónakázás vagy éppen a városi barangolás ragadott magával. A közös élmények és a különböző egyéni tapasztalatok együtt formálták a csoportot valódi közösséggé.
A tanulmányút végére nemcsak számtalan fényképpel és emlékkel lettünk gazdagabbak, hanem olyan közös élményekkel is, amelyek hosszú távon erősíthetik a tanulók egymáshoz és az iskolai közösséghez való kötődését. Az egy hét során szerzett tapasztalatok egyszerre voltak tanulságosak, közösségformálóak és felejthetetlenek.
Határtalanul kirándulás Erdélyben 2025. május 31-június 6.
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2024/1-000018 és HAT-KP-1-2024/1-000035
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke (két pályázat): 12 744 680 FT
Az utazás időpontja: 2025.május 31. – június 06. (7 nap)
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Románia, Erdély
A tanulmányi kirándulás témája: Székelyföldi utazások Tamási Áron és Orbán Balázs szülőföldjén
Résztvevő évfolyam: hetedik évfolyam, 67 fő
A montázs a kiránduláson készített fényképek felhasználásával készült. Fotó: Lévai András
Május 31-én indultunk a Tordai sóbányához, ahol hatalmas terekben gyönyörködtünk, és élveztük a sóbánya hangulatát. Sajnos már tudtuk, hogy a parajdi bányát végleg elöntötte a víz, és nem lesz lehetőségünk odalátogatni. Ez a tény már azt jelezte, hogy utunk során nem csak a történelmünket fogjuk jobban megérteni, hanem a természet erejét is megismerjük. Hosszú és fárasztó út után elfoglaltuk szállásunkat a Zetavár Panzióban Zeteváralján, ahol egy három fogásos vacsora segített feltöltődni a következő napokra.
Június 1-jén traktorral és dzsipekkel mentünk fel Erdély szent hegyére, a Madarasi Hargitára. Lenyűgözött minket a sok címer, kereszt és kopjafa. Együtt elénekeltük a Székely himnuszt – ez igazán megható pillanat volt. Este a gyerekek meglepetéssel készültek a pedagógusnapra: virágkoszorút adtak nekünk és énekeltek, ami nagyon jól esett.
Június 2. volt a leghosszabb napunk. Csíksomlyón meglátogattuk a templomot, ahol a Mária-szobornál sokan kértek támogatást. Ezután a Csíki Csipsz gyárba mentünk, ahol megismerhettük a csipszgyártás folyamatát, és csipszet is kaptunk. Délután túráztunk a Szent Anna-tónál, ami elképesztően szép természeti látvány volt, és a csapat egy része még medvét is látott! A napot a Mohos-tőzeglápon zártuk, ahol egy vulkán belsejében megidéztük a jégkorszak utáni élővilágot.
Június 3-án Székelyvarságra látogattunk egy kis iskolába, ahol Judit néni is tanított régen. A pici épületben összevont osztályok voltak, a gyerekek és az ott tanító tanárok szívesen meséltek nekünk a mindennapjaikról. A napot a hegy tetején bobozással zártuk, ahol a panoráma egyszerűen lenyűgöző volt, a száguldás élménye pedig mindenkit magával ragadott. Este Erdéllyel és a Székelyfölddel kapcsolatos feladatokat oldottak meg a gyerekek csapatokban.
Június 4-én a Mini Erdély Parkban, Szejkén jártunk, ahol székelykapuk között sétáltunk és megkoszorúztuk Orbán Balázs költő szobrát. Székelyudvarhelyen várost néztünk. Éppen aznap volt a ballagás, vagy ahogy ott hívják, kicsengetés. A végzősök székely viseletben ballagnak – ezt látni igazán különleges élmény volt.
Június 5-én a természeté volt a főszerep: gyönyörű tájak fogadtak minket. A Békás-szoros hűvös sziklái és a Gyilkos-tó különleges környezete igazán emlékezetes marad. Autentikus erdélyi kürtőskalácsot is kóstoltunk, ami igazán megédesítette a napunkat.
Június 6-án indultunk haza, de nem siettünk. Először Farkaslakán megkoszorúztuk Tamási Áron szobrát, majd Korondon a helyi sófeldolgozó iparosnál figyelhettük meg a só feldolgozásának folyamatát, majd kézműves termékeket vásároltunk. Több megállóval szakítottuk meg a hosszú hazautat. Berettyóújfaluban egy finom vacsorát kaptunk, majd este 10-re érkeztünk Budapestre – fáradtan, de tele élményekkel.
Köszönjük Varga Judith néninek a szervezést!
A kiránduláson készült fényképekből összeállított videóklippet itt, a fotókból készült összeállítást a Fotóalbumban lehet megtekinteni.
Projektvezető: Varga Judith
Kísérő tanárok: Mohácsi Anikó, Forrai Ágnes, Földvári Ágnes, Lévai András, Szentes Dorottya, Nagy-Bolodár Éva
Határtalanul kirándulás Erdélyben 2024. május 21-27.
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2023/1-000119 és HAT-KP-1-2023/1-000125
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 9 999 615 Ft (két pályázat)
Az utazás időpontja: 2024. május 21-27. (7 nap)
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Románia, Erdély
A tanulmányi kirándulás témája: Székelyföldi utazások Tamási Áron és Orbán Balázs szülőföldjén
Résztvevő évfolyam: hetedik évfolyam, 68 tanuló, 6 kísérő
A montázs Kiss Beatrix tanárnő munkája
Május 21. kedd – Utazás
Pünkösd hétfőjét követően, kedd reggel 6 órakor két autóbusz indult el Erdélybe, az egy hetes Határtalan kirándulásra. Szeged felé még félálmosan telt az utazás, a battonyai határátkelőnél, várakozás közben felelevenítettük az aradi 13 vértanú nevét és haláluk előtti utolsó mondatait. A helyszínen 13 fiú feladata volt megkeresni a tizenhárom magyar honvédtiszt szobrát, akiket az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után -az abban játszott szerepük miatt- Aradon kivégeztek. A szomorú esemény színhelyéről tovább indulva Déva felé, Kőműves Kelemenné balladájának történetével ismerkedtünk meg. Mivel a felvonó nem működött, így gyalog kapaszkodtunk fel Déva várához, ami a város fölé emelkedő hegyen, egy 250 méter magas sziklán fekszik. A várból pazar kilátás nyílt a hegy lábát körülölelő Déva városára, és a városon méltóságteljesen átfolyó Marosra. Zeteváraljára érkezve a finom és bőséges meleg vacsora - zöldségleves, sült csirke krumplival és darázsfészek - feledtette a hosszú utazást.
A Határtalanul program logója az autóbusz elején.
Május 22. szerda – Kézműves foglalkozás egy székely kapufaragó mesternél
A csapatunk két csoportra vált, először a lányok mentek a 3,5 órás foglalkozásra, ahol kopogtatót, ceruzatartót, könyvjelzőt készítettek, csiszoltak, mintát rajzoltak, festettek. Addig a fiúkkal Székelyudvarhelyen felfedezőútra indultunk, pénzváltás és cukrászda után, templomokat, iskolákat néztünk meg. Ebéd után a fiúk mentek a műhelybe, ők telefontartót csiszoltak, rajzoltak, véstek, faragtak, pácoltak. A munkájukat helyi fiatalok segítették, akikkel a végén fociztak, ostort csattogtattak, beszélgettek, barátkoztak. Vacsora után kezdődött a közösségi élet kint a focipályán, ki a Küküllő folyó partján, ki a tábor területén fogócskázott-bújócskázott.
Május 23. csütörtök – Csíki csípsz gyár, a Kárpátok vulkáni iker kráter tavai: Szent Anna-tó és Mohos
Csíkszentsimonon a helyi termelőktől beszolgáltatott pityókák feldolgozásának folyamatával ismerkedtünk meg, a termelést körül ölelő üvegfolyósók védelmében, de a bemutató üzletben is sok időt töltöttünk souvenir vásárlással.
A Mohos felé kacskaringózva egy maci is előbukkant pár percre a fák alól, fokozva a hangulatot és a képzeletet, amihez egy róka is társult a hegy tetején. A Mohosban mohaszőnyegen járhattuk be a tó felszínének egy részét, két kis tengerszemet is érintve a 17-ből. A Szent Anna-tóhoz egy jól kiépített ösvényen sétáltunk le, a tónál piócát, gőtét találtunk a vízben, útközben vulkáni utóműködés bizonyítékát, a kénhidrogén záptojás „illatát” is érezhettük. Hazafelé a Csíksomlyói kegytemplomban mindenki felment az oltárhoz, és összetett kézzel hálát adott valamiért, majd megérintve a Mária szobor lábát, helyet foglalt a padokban, csöndesen bevárva társait. A szálláson tárkonyos pityókaleves, fasírozott krumplival, palacsinta várta az éhes csapatot. A játék ideje alatt egy 7 km-re lévő medveriasztás hozta lázba a tábort, amihez kétórás áramszünet is társult. Az élénk gyermeki képzelet minden bokor mögé medvét képzelt, akinek brummogását is hallani vélték.
Május 24. péntek – Székelyvarság, Farkaslaka: Tamási Áron sírja, Szováta, Árcsó, Korond, Szejke: Orbán Balázs sírja
Székelyvarságon a nagykúti iskolában tett látogatásunk, és Szász Gábor tanár hozzánk intézett néhány mondata mély nyomot hagyott bennünk. A helyi Böcsködőben (szobányi szupermarket) helyi termékek vásárlásával mindenki feltölthette rágcsálni való tartalékát. Tamási Áron sírjánál koszorúztunk, Szovátán „kiterített medvebőralakban” körbe sétáltuk a gyógyhatású heliotermikus sós tavat. Árcsón bórvízforrásból ásványvizet kóstoltunk, Korondon vásárlás volt. Egy parajdi sótömböket feldolgozó mesternél, sóvágást is láttunk, amelynek fehér pora teljesen belepte a közelben állókat. Szejkén 17 székelykapu alatt felsétáltunk Orbán Balázs báró sírjához, ahol koszorút helyeztünk el a székely polihisztor nyughelyén.
Május 25. szombat – Gyilkos-tó, Békás-szoros
Az udvarhelyi medencéből a gyergyói medencébe érkezve, láthattuk a Kárpátok magas bérceit, melyeknek mészkő vonulatában, a Békás-szoros hajtűkanyarjain gyalogosan ereszkedtünk le. A Gyilkos-tónál a málnás kürtöskalács újdonságnak számító savanykás íze, kulináris élményt nyújtott. A tó fölé benyúló üvegteraszhoz sokan felkapaszkodtak, a többiek a tavat körbe sétálva fedezték fel a Békás patakot elzáró gátat, pisztrángost, a tavat körülvevő növényvilágot. Vacsorára igazi erdélyi csorbalevest főzött a szakácsnőnk, amelynek ízét ma is érezzük.
Május 26. vasárnap – Traktorral a Madarasi-Hargitára
A szállásunk közelében lévő vulkáni hegy menedékházához traktorral érkeztünk meg, útközben megismerhettük Tamási Áron Ábeljének Hargitáját, az óriás fenyveseket, fenyőerdőket, gyorsan futó patakjait. Az 1801 méter magas hegyre már gyalogosan másztunk fel, ahonnan három medencére volt rálátásunk, az udvarhelyi, csíki és gyergyói medencékre.
A kitartóbbak a szemközti Súgó hegyen lévő, a fák árnyékában megbújó hókupachoz is felkapaszkodtak, egy hógolyócsata kedvéért. Addig a többiek forró csokoládét kortyolgattak a menedékházban. Délután csapatokba szerveződve - Növények, Állatok, Városok, Ételek, Természeti képződmények – feladatokat oldottak meg a gyerekek. Este egy hatalmas tábortűzzel, énekkel, tánccal zártuk le a tábort. Éjjel sem maradtunk élmény nélkül, hajnalban mindenkit a telefonjára érkező medveriasztás ébresztett fel.
Május 27. hétfő - Tordai-sóbánya, hazautazás
A Parajdi sóbánya zárva tartása miatt a Tordai sóbányában a visszhangok termében hallgattuk a mélybe kiabált szavak visszaérkező hangját. A bánya egyes részleteit maketten szemlélhettük meg, és sóba vájt faszerkezetű lépcsőkön mentünk le 20 emeletnyi magasságot a bánya alján összegyűlő sós csónakázó tóig. Visszafelé üveg panorámaliftből újra megtekinthettük a sóbánya szépségét, nagyságát. Királyhágónál minden csapat átvehette a feladatok megoldásáért járó jutalmat.
A határon szerencsére nem volt várakozó busz előttünk, így gyorsan megérkeztünk Berettyóújfaluba, ahol egy közös meleg vacsorával zártuk az egy hetes Határtalan kirándulást. Éjfél előtt minden szülő átölelhette fáradt, de élményekkel teli boldog gyermekét, akik a keddi tanórákat (otthon) alvással töltötték, és szerdán jöttek iskolába.
A kirándulásról készült képeket a Fotóalbumban lehet (majd) megtekinteni.
Az erdélyi útról hazatérve, a következő hét pénteki osztályfőnöki órán élménymesélést tartottunk a felső tagozatos tanulóknak. A kirándulásról készített élvezetes beszámolókat a fenti leírás alapján Kiss Beatrix prezentációjával színesítve mutattuk be.
Projektvezető: Varga Judith
Kísérő tanárok: Kiss Beatrix, Soósné Fodor Tünde, Dr. Varga Lászlóné, Cser Erika
Határtalanul kirándulás Erdélyben 2023. május 08-12.
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2022/1-000023 és HAT-KP-1-2022/1-000026
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 8 208 615 Ft (két pályázat)
Az utazás időpontja: 2023.05.08 - 12. (5 nap)
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Románia, Erdély
A tanulmányi kirándulás témája: Székelyföldi utazások Tamási Áron és Orbán Balázs szülőföldjén
Résztvevő évfolyam: hetedik évfolyam, 65 fő
0. nap – Az utazás
Már a tanév elejétől készültünk az útra. Ady és Petőfi verseket másoltunk - illusztráltunk, természeti képződményekről készítettünk beszámolókat, melyeket az út során mondtunk majd el egymásnak. Május 8-án reggel 6.30-tól várakoztunk a buszokra. Ahogy azok megérkeztek, mindent bepakoltunk és felkészültünk a sokunk számára különleges, ismeretlen táj felé történő utazásra.
A határt fél 11-kor léptük át, majd dél körül tartottunk egy hosszabb pihenőt egy egyszerű autós megállóban Erdély kapujánál, Királyhágón. Ezt az 582 méteren lévő akadályt minden autónak le kell küzdenie, mert az autóút csak a hegyen át vezet. Királyhágó az Erdélybe átvezető út, ahol a zöld természet fogadott minket az Erdélyi-medencében. Bár elég erős szél fújt, a látvány nagyon szép volt.
Valahol messze feltűnt előttünk a tordai hasadék, mely különleges természeti képződmény.
A 12 órás utazást utunk vége felé már eléggé elfáradtunk. Akkor voltunk ezek után a legboldogabbak, amikor megérkeztünk a szállásunkra, Zeteváraljára, ahol Domi bácsi várt minket. A házakban kellemes meleg fogadott bennünket a hűvös estében.
A tábor oldalán a sebes és hangos, tiszta vizű folyót, a Küküllőt láthattuk. Ennek partján volt egy mezítláb átjárandó kis medence, amelyben többen vettek talpmasszázst a következő napokban is. A házaink körbevettek egy nagy füves területet, mögöttük focipálya várt bennünket.
Nemcsak a szállás, hanem az étkező is díszes, tágas, szép épület volt. Ízletes, finom és bőséges vacsorával vártak minket, és repetázni is lehetett. Az ételek hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket Magyarországon is ismerünk: csirkehús, paradicsom, pörkölt, az ízesítésük volt kissé eltérő a hazaitól. Italként ízletes teát kaptunk, amely azért volt különleges, mert olyan gyógynövények kerültek bele, melyeket a tulajdonos, maga Domi bácsi gyűjtött a réten.
A hosszú nap, a sok utazás, az új élmények után kellemesen aludtunk el, várva a következő napok eseményeit.
1. nap
Elindultunk Szejkére, ahol megtekintettük a Mini-Erdélyt. Nagyon sok kastély és villa makettjét nézhettük meg. Kisvasútba ülve körbejártuk Transylvánia területét. Vajdahunyad vára, a Bethlen család kiterjedt birtoka, sok kastélya, a világörökség részét is képező műemlékek sora érdekes látványt nyújtott.
A kiállítás megtekintése után megkoszorúztuk Orbán Balázs síremlékét, ahonnan 17 csodaszép székelykapun keresztül mentünk vissza a buszhoz.
Következő állomásunk Székelyudvarhely, ahol egy kis sétára, vásárlásra volt időnk, majd hegyes-völgyes vidéken vezetett az utunk tovább a Székelyvarsági Általános Iskolához. Az iskola számunkra különlegesen kicsi volt, 3 tantermébe 60 kedves, jólelkű és jólnevelt gyermek jár. Ajándékkal készültünk a gyerekeknek és az iskolának. Mindenki hálás örömmel fogadta ezeket, volt olyan kicsi gyerek, aki elsírta magát, amikor megkapta az ajándékot. Ez többünknek könnyet csalt a szemébe.
Miután az iskola udvarán közösen elénekeltük a székely himnuszt, fociztunk egy jót az erdélyi srácokkal.
A szálláson fantasztikus házias vacsoraként a csorbaleves várt bennünket. Vacsora után jó hangulatban csapatfeladatokat oldottunk meg, volt, aki színezett, voltak, akik titkosírást oldottak meg, míg mások érdekes kérdésekre kerestek választ. Ezt követően kimentünk a sötétbe fogócskázni, ahol elemlámpa segített nekünk a tájékozódásban. Olyanok voltunk, mint a szentjánosbogarak az éjszakában.
2. nap
Reggel napsütéses, hideg időben indultunk újabb programjainkra.
Az első hely, ahol megálltunk, a Homoródi -borvízforrás volt. Többen bele is kóstoltak, de magas vastartalma miatt nem ízlett mindenkinek.
Délelőtt 11 óra érkeztünk a Csiki chips gyárhoz, ahol megnéztük, hogyan készítik a Magyarországon is kedvelt chipset. Érdekes volt bepillantani a gyártás folyamatába, de ezt természetesen csak távolabbról tehettük meg a szigorú egészségügyi előírások miatt. Óriási raktárban tárolják a pityókát, ott így nevezik a burgonyát. A munkák nagy részét gépekkel végzik, kevés embert láttunk csak a gépsorok mellett, akik a frissen elkészült burgonyaszirmokból kiválogatták a rosszakat és hibásokat. A látogatáson vezető kisért minket, aki elmesélte a gyár történetét, valamint a chips előállításának azokat a lépéseit is, amelyeket nem láthattunk. Az üzemben eléggé meleg volt, a ruhánk pedig átvette az olajszagot, amit még a buszban is sokáig éreztünk magunkon.
A gyárlátogatás után indultunk tovább a Csomádban található, gyönyörű Szent Anna-tóhoz. Útközben láttunk medvéket, ami akkora szenzáció volt, hogy sofőrünk, Csaba bácsi a busszal visszatolatott, így le is tudtuk fotózni őket. Amikor megérkeztünk a hegytetőre, elfogyasztottuk finom, svédasztalos, hideg ebédünket, majd a tóhoz gyalog, egy meredeken lejtős ösvényen folytattuk az utunkat. Mivel a tó hegyek között fekszik, a visszhangot is kipróbálhattuk – és működött A tó partján egy félholt piócát is találtunk, amiről tanárunk, Judith néni sok érdekességet mesélt. Kicsit megpihentünk, gyönyörködtünk a csodás kilátásban. Mindannyiunknak szép élmény volt az egykori vulkán kráterében létrejött tó.
A délután újabb programja a Mohos-tőzegláp volt. Európában is ritka ez a természeti képződmény, ahol a mai napig látható egy olyan növényfaj, a tőzegrozmaring, amely már a jégkorszakban is itt élt. Vezetéssel jártuk be a láp látogatható részeit, a billegő fadeszkákon libasorban lépkedtünk. Elmentünk egy fekete vizű tó mellett, amelyben sem növény, sem állat nem él. Nagyon tetszett nekünk, amikor a tó közvetlen közelében többen egyszerre a levegőbe ugrottunk a fadeszkákról, majd visszahuppanva a deszkákra a tó vize hullámozni kezdett – ilyen a láp.
Késő délután indultunk vissza a szállásunkra.
3. nap
Reggel verőfényes napsütésben indultunk a Keleti-Kárpátokban található Békás-szoros felé. Útközben megálltunk Gyergyószentmiklóson, hogy egy kicsit szabadon körülnézzünk. Épp aznap érkeztünk a településre, amikor a Salamon Ernő Gimnáziumban hagyományőrző napot tartottak, amit mi is meglátogathattunk. E nap sajátossága, hogy az iskola összes tanulója és tanára a legkülönbözőbb székely népviseletben érkezett, tantermeiket érdekes elnevezésű múzeumi szobaként (Nesze neked laska, Székely spájsz; Ha nálunk jár guzsalyasban, lassan járjon; A mi örökségünk: tű, cérna, anyag; Székely fogadó…) rendezték be, ahol interaktív foglalkozást vagy bemutatókat, előadásokat tartottak. Ételek kóstolására és különleges karkötő készítésére is volt lehetőségünk.
Búcsúzásként közös csoportkép készült az iskola előtt a székely és magyar fiatalokkal, és már indultunk is tovább. A buszon ismét az előzetesen gyűjtött érdekességekből olvastunk fel egymásnak a Békás-szorosról és a Gyilkos-tóról. Hallottunk arról, hogyan keletkeztek, és hogy milyen legenda övezi a tavat.
A Békás-szoroshoz kanyargós szerpentin vezetett. Egy óriás méretű szikla, az Oltárkő közelében szálltunk le a buszról, és libasorban vonult végig a szoroson, a Békás-patak mellett, sziklák között, alagútban, hajtűkanyarokban a közel 70 fős csoportunk. Különleges élmény volt ez is mindenki számára.
Következő állomásunk volt a kísérteties Gyilkos-tó. A legenda valóságosnak tűnt, amikor a tóból kibukkanó hegyes ágmaradványokat megláttuk. A rozsdás-vörös színű vízből felfelé meredező fatörzsek csonkjait néztük meg a partról, majd többen farönkökön átkelve másztak fel az üvegfalú kilátóba, hogy fentről nézhessenek rá a tóra.
Finom, parázson sült gyergyói kürtöskalácsot is kaptunk, a bazárban pedig emléktárgyak, ajándékok vásárlásra is volt lehetőség.
A szállásunkra vezető út során megálltunk a zetevári víztározónál, a gátnál és az egymással összefolyó két folyó vízszintjét szabályozó zsilipnél.
Vacsoránk szabad levegőn készített grillpecsenyék sora volt. Amíg a finomságok készültek, a fiúk fociztak egy jót, Vacsora után évfolyamtársaink születés- és névnapját ünnepeltük meg ízletes és különleges jégkrémtortákkal, majd az estét egy hatalmas tábortűz, zene és tánc zárta.
4. nap
Elérkezett kirándulásunk utolsó reggele, és tudtuk, hogy hosszú út vár még ránk hazafelé. Reggeli és bepakolás után indultak is buszaink, de természetesen ez a nap is tartogatott még élményeket számunkra. A tordai-hasadék legendáját meghallgattuk az út során, keresztülmentünk Csucsán, Ady Endre Csinszkájának kastélya mellett, majd Tamási Áron sírjánál felidéztük Ábel alakját a korábban közösen megtekintette Ábel a rengetegben című film alapján, majd elhelyeztünk iskolánk koszorúját és folytattuk az utat.
Parajd volt következő állomásunk. Ritka élményben volt részünk, amikor a busz megállt a sóbánya bejáratánál és elindultunk a bánya mélyébe a sok-sok lépcsőn. Lent a mélyben egy hatalmas csarnok várt minket, játszótérrel, pihenőkkel és kellemes, nyugtató, hűs levegővel. Minden csillogott a kövekbe rejtőző sókristályoktól, bizonyára mi is egészségesebbek lettük az ott töltött órák után. A bánya turisták által látogatható részén szabadidős tevékenységet folytató: pingpongozó, tollaslabdázó, ugrálókötelező családokkal találkoztunk, valamint megtudtuk, hogy esküvők, egyházi szertatások helyszíne is ez a hatalmas terem.
A sóbánya meglátogatása után már csak a hazafelé vezető út várt ránk. Hosszabb megállónk ismét Királyhágón volt, majd menet közben áthaladtunk Nagyváradon, a híres, sok emléket őrző erdélyi városon. Ismét láttuk a bánffyhunyadi cifra palotákat, majd elértük a román-magyar határt. Estére érkeztünk Berettyóújfaluba, ahol még egy kellemes meleg vacsora várt bennünket, azután már csak a főváros volt a cél.
Késő éjjel értünk iskolánk elé, ahonnan fáradtan, de rengeteg emlékkel gazdagodva térünk haza otthonainkba.
A kirándulásunk legkülönlegesebb élménye az a felismerés volt, hogy több száz kilométerre Magyarországtól él egy nép, a székelyek, akik őrzik és tisztán, választékosan beszélik a magyar nyelvet. Vannak szavaik, melyeket mi más elnevezéssel ismerünk: például a pityóka, ételeik magyaros ételek, apró változattal (puliszka), házaik előtt szépen díszített székelykapu várja az arra járókat. Színeikből az élénk sárga hiányzik, a minták között pedig sokféle virágminta fedezhető fel. A természettel összhangban tudnak élni, a füvek-növények gyógyító erejét összegyűjtik. A települések több kilométerre találhatók egymástól, tanyáikon állatneveléssel és növénytermesztéssel is foglalkoznak.
A zöld természet, a hegyek-völgyek kanyargása, a barátságos, segítőkész székely emberekkel való megismerkedés csodaszép emlék lett mindannyiunk számára.
A kirándulásról készült képeket a Fotóalbumban lehet megtekinteni.
Az erdélyi kirándulásról készült tabló az iskola folyosóján.
Az erdélyi útról hazatérve a következő hét péntekjén az osztályfőnöki órán beszámolót tartottunk a felső tagozatos tanulóknak. A kirándulásról készített élvezetes beszámolókat a fenti leírás alapján és Cser Karolina prezentációjával színesítve mutattuk be.
Projektvezető: Varga Judith
Kísérő tanárok: Urbánné Bajkai Edit, Forgóné Vasvári Ildikó, Juhász Katalin, Árva Katalin, Cser Erika
A kiránduláson résztvevő diákok és a projektvezető tájékoztatója az iskola tornatermében.
Varga Judith, szervező pedagógus
Határtalan kirándulás Felvidéken 2022.06.27-30.
Pályázati azonosító: HAT-19-01-0971
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 2 340 430 Ft
Az utazás időpontja: 2022.06.27- 30.
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Szlovákia
A tanulmányi kirándulás témája: A szabadság útján, a nagy elődök nyomában, a szepesség kincseivel
Résztvevő évfolyam: hatodik osztály, 44 fő
A 2022-es tanévben iskolánk tanulói három alkalommal is ellátogathattak határon túli magyar területekre. Két alkalommal Erdélyben voltak, harmadjára Szlovákiába, Felvidékre utazhattak el.
Négy napunk volt felfedezni Felvidék természeti kincseit és magyar vonatkozású kulturális értékeiből, örökségeiből ízelítőt kapni.
Utazásunk már a nyári szünet idejére esett és Besztercebányán kezdődött. Az egykori Zólyom vármegyei bányaváros a Garam és a Bisztrica- patak összefolyásánál lévő völgyben fekszik, magas hegyekkel körülvéve.
A város főterével, történelmi vonatkozásaival rekkenő hőségben ismerkedtünk meg. A várost IV. Béla emelete városi rangra, a gótikus erőd templomban 1620-ban Betheln Gábor tartott országgyűlést, amely királlyá is választotta, később Rákóczi Imre és Thököly kurucai foglalták el a várost, majd a császáriakhoz kerülve Mária Terézia püspökséget alapított.
Az utunkat már szakadó esőben folytattuk a közelben lévő Magas- Tátra tengerszeméhez, a Csorba- tóhoz. Érkezésünkkel az eső is elállt, és a meseszép tó tiszta vízében visszatükröződtek a 2000 méter magas havas csúcsok. Egy 53 méter magas fa kilátóból egy csodaszép panoráma részesei lehettünk. A természeti szépségeivel feltöltődve egy újabb, váratlan esemény részeseivé váltunk. A fiúk legnagyobb örömére belecsöppentünk egy luxusautós felvonulásba, az OneLife Rally rendezvényre. A kakaslomnici szállásunkra már három meghatározó élménnyel gazdagodva érkeztünk meg.
Másnap a Lomnici-csúcs felé vezetett utunk. Kabinos és kötélpályás felvonóval érkeztünk fel 1700 m magasra, a Kő-pataki-tó morénáihoz és a csillagászati és meteorológiai obszervatóriumhoz. Innen kőtengereken át vezetett az utunk a Tar-pataki vízesésekhez, majd tovább Ótátrafüredre, ahová az esőkabátok ellenére is bőrig ázva érkezett meg az elfáradt csapatunk. A 12 km esőben és nem könnyű terepen megtett gyaloglást a szállásra érve már el is feledték a gyerekek, mert mindenkinek kedve volt elmenni a közeli élelmiszerboltba.
Harmadnap a Pienini Nemzeti Park területén lévő Dunajec, lengyel-szlovák határfolyóhoz mentünk tutajozni. Öt tutajon utazva csodálhattuk meg, ahogy a folyó látványos szurdokvölgyben töri át a Pieninek mészkővonulatát, melyet évmilliók alatt vágott be a sziklába.
Hazafelé a Poprád folyó partján fekvő Késmárkon haladtunk át, amely Zrínyi Ilona második férje, Thököly Imre kuruc vezér és erdélyi fejedelem szülővárosa. A vörös színű evangélikus templomban van a mauzóleuma, a fejedelem palástjával ás zászlóival, itt helyezték el a Nikodémiából idehozott eredeti sírkövet is.
Utolsó nap Poprád városka látogatásával kezdtük, a helyi édességek, italok vásárlása sem maradhatott el. A lakóházak mögött kimagasló csipkés hegycsúcsok látványa örökre belevésődtek az emlékezetünkbe. Az UNESCO világörökség részeként nyilvántartott Dobsiani-jégbarlang, a jégkorszakból megmaradt 25 méteres jég magasságával méltán foglalja el helyét a listán.
Felvidéki utazásunk során igazi kulturális és természeti gyöngyszemeket sikerült meglátogatni.
Varga Judith, pedagógus
A felvidéki kirándulásról készült tabló az iskola faliújságján.
Határtalanul Erdélyben II. 2022. május 23-27.
Pályázati azonosító: HAT-20-01-1187
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 3 675 000 FT
Az utazás időpontja: 2022.05.23 -27.
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Románia
A tanulmányi kirándulás témája: Emlékút az 1000 éves határ mentén
Résztvevő évfolyam: Nyolcadik évfolyam 44 fő
A határon átérve első állomásunk Királyhágó csodálatos panorámája volt. Innen indultunk tovább Zeteváraljára, a Hargita hegy lábainál, a Küküllő folyó partján fekvő szálláshelyünkre.
A csodaszép szállásunkról utunkat másnap Székelyvarság felé vettük, ahol a József Attila Általános Iskolában tettünk látogatást. Betekintést nyerhettünk egy tanyasi iskola életébe, ahol az óvodától a nyolcadik osztályig kevesebb volt a diákok létszáma, mint amennyien mi érkeztünk. A felső tagozaton egyetlen egy osztály volt, amelyben ötödikesek, hetedikesek és nyolcadikosok vegyesen voltak és ugyanazt a tanórát hallgatta mindhárom osztály. Búcsúzóul csoportunk, a varsági gyermekekkel közösen elénekelte az ének órán megtanult székely himnuszt. A Békás-szoros felé vezető utunkat, Gyergyószentmiklóson ropogós, meleg pityókás kenyerek vásárlásával szakítottuk meg, amelyet jóízűen el is fogyasztottunk a a mészkőszurdok meredek hegyoldalai alatt. A gyermekek beszámolói szerint is rengeteg természeti csodát láttak ezen a területen, a sziklákat egyesek meg is mászták, illetve voltak akiket a bazársor ajándékkínálata nyűgözött le. A friss levegő beszippantása igazi kincs volt a pesti gyerekeknek.
Az elgátolással keletkezett Gyilkos-tó felé, a buszon meghallgattuk a tó legendájának történetét. A tó partján megebédeltünk, parázson sült kürtöskalácsot ettünk, felmásztunk az újonnan megépült üveg teraszra, ahol teljes panoráma nyílt a a tóra és vidám hangulatban tértünk haza. Egy kis esti közös játék után már jólesett a pihenés a hegyekkel átölelt zeteváraljai szállásunkon. Csütörtöki napon búcsút vettünk zeteváraljai szállásunktól és elindultunk Székelyudvarhelyre, ahol megnéztük az Emlékezés terén lévő 13 híres történelmi személyiség mellszobrát. Rövid városi sétánkat befejezve Szejkén, a Mini Erdély Parkban minden csoport meg kellett keresse és csoportfényképet készítsen a kijelölt egyik erdélyi vár makettjéről. A feladat után folyattuk a Mini Erdély Park felfedezését, ki vonatozással, ki mesenézéssel. A Székely legendárium meséit a tanulóink és mi tanárok is mindenbe belefeletkezve "szájtátva" néztük, hallgattuk a kivetítő mozivásznán. Miután Orbán Balázs, székely polihisztor sírjánál leróttuk tiszteletünket, elindultunk sóvidék felé. A parajdi -sóbánya méreteivel nyűgözte le a diákjainkat, a sóajándékok, lángos, kürtöskalács vásárlása után a hosszú utazás Nagyváradon ért véget, ahol fáradtan foglaltuk el a Posticum szobáit. Reggeli után, még a városnézés előtt, a 10 fős csoportok elvégezték a feladataikat, beszámolót írtak, székelykaput színeztek, térképet rajzoltak és kvíz feladatokat oldottak meg. A nagyváradi városnézésünkön sétáltunk a Sebes- Körös partján, megtekintettük a Ady és Léda találkozási helyét, az EMKE kávézóját, majd a Holnaposok szoborcsoportját kerestük fel, amely Ady Endre által alapított Holnap irodalmi társaság meghatározó alakjait ábrázolja: Ady Endrét, Dutka Ákost, Juhász Gyulát és Emőd Tamást mutatja be egy kávéházi asztal körül. A múzeumban megérintve Ady szellemétől Ady verseket olvastak fel a tanulóink és látogatásunkat Ady szobrának megkoszorúzásával fejeztük be. A meleg időnek köszönhetően pihenésként, elfogyasztottunk egy -egy hűsítő fagylaltot, üdítőt az évszázados épületek között fekvő sétálóutca teraszain.
A közös tanulmányi utunkat, Berettyóújfaluban egy utolsó, közös vacsorával fejeztük be. Jó szívvel, örök élményekkel tértek haza Budapestre, a nyolcadikos Szűcs Sándor Általános Iskola tanulói.”
Varga Judith, pedagógus
Határtalanul Erdélyben I. (2022.május 2-6.)
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2021/1-000693
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 4 016 690 Ft
Az utazás időpontja: 2022.02-06.
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Románia
A tanulmányi kirándulás témája: Székelyföldi barangolás Orbán Balázs nyomában
Résztvevő évfolyam: hetedik évfolyam, 35 fő
Pályázati azonosító: HAT-KP-1-2021/1-000321
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 3 982 152 Ft
Az utazás időpontja: 2022.02-06.
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Románia, Székelyföld
A tanulmányi kirándulás témája: Székelyföldi barangolás Orbán Balázs nyomában
Résztvevő évfolyam: hetedik osztály 35 fő
A Határtalanul pályázat keretében 7. évfolyamos diákjaink Erdélybe látogattak május 2-a és 6-a között.
Hétfőn korán indultunk két busszal, 66 diákkal és 6 pedagógussal ill. kísérővel. Az első napunk nagyrészt utazással telt, 12 órát buszoztunk a szálláshelyig, és csak egy látnivalóra álltunk meg a kötelező pihenések mellett. Ez a hely Orbán Balázs erdélyi polihisztor sírja volt Szejkefürdőn. Estére értünk Zeteváraljára, ahol elfoglaltuk a szállásunkat. Kedves fogadtatás és finom vacsora várt minket.
A második napon megkezdődött Erdély felfedezése, aznap több, mint 16 km-t gyalogoltunk. Iskolalátogatással kezdtük a napot, Székelyvarságon egy kis létszámú, hegyi iskolát néztünk meg. Nagy szeretettel és kaláccsal fogadtak minket, cserébe mi is ajándékokat vittünk a gyerekeknek. Búcsúzáskor együtt elénekeltük a Székely-himnuszt, megható pillanat volt. Folytatva utunkat, bejártuk a közeli hegyeket, felmentünk a Csorgókő vízeséshez, és megnéztük a Küküllő folyó forrását. Székelyudvarhelyen sétáltunk, a gyerekeknek szabad sétát engedélyeztünk a városban. Megnéztük a helyi piacot is. Hazafelé tartva megcsodáltuk a zeteváraljai víztározót, amely hatalmas méretével mindenkit elkápráztatott.
Harmadik napunk programja is sok gyaloglással járt. Feladatul kapták a gyerekek, hogy Máréfalván áthaladva megszámolják a falu székelykapuit. Cifrábbnál cifrábbakat láttunk, Varga Judith tanárnő mindent elmesélt róluk. Tovább haladva Homorodfürdőn megkóstoltuk a borvizet, ami szénsavas ásványvíz, és a helyiek a savanyú bor feljavítására használták. Csíkszeredán áthaladva megérkeztünk Csíkszentsimon községbe, ahol a Csíki sörgyárat, illetve csipszgyárat jártuk végig, itt kóstolót is kaptunk. Ezt követően hatalmasat túráztunk a Szent Anna-tóhoz és a Mohos tőzegláphoz. Medvét sajnos ezúttal sem láttunk, bár csak kicsivel maradtunk le róla, mert az utánunk érkezőket már nem engedték be a látogatói területre medveriasztás miatt. Végül felmeneteltünk a Torjai büdösbarlanghoz, melynek lezárt bejáratánál veszélyes ücsörgést próbálhattak ki a bátrabbak: a barlangból kiáramló gázok vérbőséget okozva érdekes, bizsergető érzést váltanak ki az arra fogékonyakból.
A negyedik napon a Békás-szoros gyönyörű természeti csodáit jártuk végig. Itt alkalmunk adódott helyi bazárokban az otthoniaknak szuvenírt vásárolni. A Gyilkos-tóhoz mentünk ezt követően, melyet egy lengőhídon keresztül lehetett megközelíteni, nagyon izgalmas volt. Judith tanárnő ezeknek a természeti képződményeknek az eredetéről, keletkezésükről is mesélt földrajzi megközelítésben is és legendák tekintetében is. Gyergyószentmiklóson sétálva megcsodáltuk a helyi középiskola hatalmas épületét, melynek homlokzatán a mai napig magyar címer díszeleg.
Esténként az öt csapatra osztott gyereksereg Erdéllyel kapcsolatos különböző feladatokat oldott meg, melyhez kapcsolódóan folyamatosan volt lehetőség plusz pontokat gyűjteni, így versennyé alakult a játékos tanulás. Akik nem fáradtak el a nagy túráktól kellőképpen, az itthonról vitt sportszerekkel tudták energiáikat levezetni.
Pénteken, utolsó napunkon korán keltünk és indultunk haza. Erre a napra sajnos már csak egy programot tudtunk beiktatni, ez a parajdi sóbánya volt. A bánya akkora, hogy busz visz le a látogatói szintre. Ott aztán mindenféle szórakozási, étkezési, kulturális lehetőség van, csak győzze az ember pénztárcája. Egy önálló kis kápolna is üzemel a bánya gyomrában, itt egészséges, gyógyulásra alkalmas levegőt belélegezve imádkozhatnak a hívek. Judith tanárnő ezek után kürtős kaláccsal kedveskedett a gyerekseregnek. Átérve a határon Berettyóújfalun még várt ránk egy finom búcsúvacsora.
Judith tanárnő, aki a pályázat írója, lebonyolítója volt, maga is székely lány, rengeteget mesélt Erdélyről, a székelyekről és saját gyermek- illetve felnőttkori élményeiről. Nagyon sok minden új dolgot tudtunk meg a történeteit hallgatva, ezúton is köszönjük neki!
Úgy gondolom, ez az ötnapos tanulmányi kirándulás nagy élmény marad minden hetedikes diáknak, és a kísérő kollégáknak is. Célját, hogy a magyar gyerekek jobban megismerjék a történelmi Magyarország részein maradt emberek múltját, jelenét, mindenképpen elérte. Azt gondolom, hogy ezen felül a hetedik évfolyam diákjait is közelebb hozta egymáshoz.
A kirándulásról készült képeket a Fotóalbumban lehet megnézni.
Szentes Dorottya, kísérő
Az erdélyi kirándulásról készült tabló az iskola faliújságján.
Korábbi évek Határtalanul kirándulásainak pályázati adatai és beszámolói
Határtalanul kirándulás Felvidékre - megvalósult 2018 októberében
Pályázati azonosító: HAT-18-01-0458
Támogató Intézmény: Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT.
Támogatás mértéke: 2 640 000 Ft
Az utazás időpontja: 2018.10.02.-05.
A tanulmányi kirándulás helyszíne: Szlovákia
A Tanulmányi kirándulás témája: Nagyjaink nyomában a Felvidéken
Résztvevő évfolyam: hetedik évfolyam, 44 fő
A Szűcs diákjainak határtalan élménye a Felvidéken
2018. október 2. reggel 6.40: iskolánk elől 44, meglehetősen álmos 7. osztályossal indult el buszunk a szemerkélő esőben. Ezzel vette kezdetét az a 4 napos felvidéki kirándulás, melynek emlékét azóta is szívesen idézzük fel. Hadd meséljünk most ezekről!
A magyar-szlovák határ szinte észrevétlen átlépése után két olyan irodalmi személy emlékházát tekintettük meg, akiknek nevét ismertük