Benedek Elek (1859-1929) meseíró, költő írás közben (Fotó: OSZK)
A népmese napja, avagy rendhagyó magyarórák az 1-4. évfolyamon
2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség megőrzése, hogy szeptember 30. legyen a népmese napja.
Ez a szeptemberi nap Benedek Elek születésnapja, aki népmesegyűjtőként segítette a nép ajkán élő meséknek a széles közönséggel való megismertetését.
Ki ne szeretne mesét hallgatni?
Benedek Elek születésnapján mi másról is szólhatna egy magyaróra, mint a MESÉről? Iskolánkban évek óta hagyományosan ennek a napnak a célja, hogy a meseszerető gyerekek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak a magyar nép meséi felé.
A legnagyobbak, nyolcadikos diákjaink mesélnek az 1-4. évfolyam osztályaiban olyan meséket, melyeket ők maguk választottak.
Nagy izgalommal és előzetesen otthon is gyakorolva készültek a végzős évfolyam diákjai, hogy élményt adhassanak a mesékkel a kisebbeknek.
Vajon ki mire emlékszik a hallott mesékből?
A tanító nénik tovább gondolták ennek a napnak a megünneplését oly módon, hogy a mesékhez az osztályuknak megfelelő feladatokat – játékokat alkottak.
Nyolcadikos „nagy” diákjaink lelkesen indultak az osztályokba, tudva, hogy meséiket várják, a „kicsik” pedig kíváncsian és érdeklődve hallgatták a különleges történeteket. Meseolvasóink szívesen maradtak az alsós kisgyerekekkel a mesével foglalkozó feladatok megoldásának idején is.
Biztos vagyok benne, hogy ezt az értékes hagyományt, a népmese napjának megünneplését meg kell őriznünk, sok értéket ad és kap mindenki, aki részese ezeknek az óráknak.
A mese fontos az életünkben? A válasz: IGEN!
Juhász Katalin, Lowack Krisztina