BALLAG MÁR A VÉNDIÁK...
A hetedikesek pénteken délután ünnepi díszbe öltöztették a tantermeket, a folyosókat, a lépcsőházat és az aulát. Minden felé gondosan megkötött szalagok, virág girlandok, színes léggömbök dísztették a termeket, a folyosókat és a lépcsőházat. A nyolcadikos tantermek tábláira útravaló idézeteket írtak a hetedikesek. A főbejáratnál két lufi-csokor köszöntötte a vendégeket. Négyóra után folyamatosan érkeztek az vendégek; jöttek a végzősök, a ballagtató hetedikesek, a sorfalat álló alsóbb évfolyamosok, majd a szülők, hozzátartozók és barátok...
A nagy eseményre élettel lett teli az iskola.
Pontban öt órakor a megszokott csengőszóra kezdtek ballagni a véndiákok. Az ünneplőbe öltözött csinos lányok és fess fiúk egymás vállában kapaszkodva, arcukon édes-bús mosollyal járták körbe a tantermeiket, a nyolcéven át megszokott folyosókat, ahol az osztálytermek előtt felsorakozott alsóbb évfolyamos társaik köszöntek el tőlük. Megható pillanatok voltak! A máskor harsány ifjak megilletődve, némelyikük csillogó könnycseppel a szemesarkában, félszeg mosollyal intett búcsút kisebb társainak. "A ballagás, búcsúzás és szomorkás visszaemlékezés." Dobai Péter írta valamikor; "a búcsúzás időtlen visszatérés".
Így van ez rendjén!
Ma nemcsak az általános iskolai tanulmányaikat fejezték be, hanem a gyermekkoruknak is búcsút intenek. Elköszönnek az iskolától és már csak emlékek lesznek a kisiskoláskor eseményei. Az iskola kapui bezárulnak mögöttük, de új kapuk tárulnak ki előttük, amik új utakra viszik őket.
Az udvaron rendezett ünnepi műsort a hetedik évfolyamosok szervezték és mutatták be. Ügyesen koreografált sorrendben valamennyien mondtak egy kedves gondolatot, idézetet végzős társaiknak, majd Bereczki Orsi mindannyiuk nevében elköszönt az elballagó nyolcadikosoktól.
A végzősök nevében osztályaik képviseletében egy-egy nyolcadikos idézte fel iskolai emlékeit és élményeit, majd jótanácsai "csokrával" búcsúzott el fiatalabb társaitól és az iskolától.
"A boldogság nem az út végén van, hanem útközben, míg a célhoz érsz." - hívta fel a ballagók figyelmét az iskola igazgatója, aki búcsúbeszédében reményét fejezte ki, hogy az iskolában tötött nyolc évben sikeresen készítették föl a gyerekeket az élet kihívásaira. Az itt töltött évek élményekkel töltött boldog idők voltak, és legyenek arra büszkék, hogy "szűcsösök" voltak. A szülőknek mondott egyszerű jó tanácsaival is annak a hitének adott hangot, hogy minden azon múlik milyen őszinte kapcsolatot sikerült kilakítani a családban. „A szeretetet nem a szavak, hanem a tettek bizonyítják.” — idézte Kertész Imre Nobel-díjas írónk gondolatát.
Az ünnepi beszédben kitért a végzősök szép sikereire és elismeréseket adott át a legjobban teljesítőknek.
Majd beszéde befejezéseként "Micimackó" intelmével engedte útjára a végzősöket: „... bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted és okosabb, mint véled.”
Viszontlátásra!
(Bandy)
"A képesség, hogy valaki tud kitartani az akadályok ellenére is, az a tulajdonság, amit az emberek legjobban csodálnak másokban, és jogosan: valószínűleg ez a legfontosabb jellemvonás, amelynek birtokában nemcsak sikereket érhetünk el, de még élvezni is fogjuk az életet.”
(Csíkszentmihályi Mihály)