Dombormű-avatás

Emléktábla avatás

Ritka alkalom egy intézmény életében, hogy emléktábla avató ünnepséget rendez.  Ez nekünk megadatott, iskolánk fennállásának 40 évfordulója kapcsán.

Iskolánk történetében mindig is fontos volt az útkeresés, az egyedi arculat kialakítása. A nyolcvanas évek végén úgy gondoltuk, hogy a tanulás mellett a sport lehet az a fő motívum, amivel gazdagíthatjuk az idejáró gyerekek életét. Akkortájt lettünk testnevelés tagozatos iskola.

Kézenfekvő volt, hogy amikor módunk lett rá, egy sportoló nevét vegyük fel. Babály László, európai versenyeredményekkel büszkélkedő testnevelő tanár kollégánk hívta fel a figyelmet Szűcs Sándorra, mint az UTE elődjének számító Újpesti Dózsa kiemelkedő tehetségű játékosára. 

Szűcs Sándor kiváló és tehetséges sportoló, példaként állítható szerény ember, akinek sport karrierjét egy zsarnoki rendszer tragikusan kettétörte. Az ötvenes évek kommunista gondolkodású nagyurai pusztán elrettentésül tőrbe csalták, majd mondvacsinált okokra hivatkozással kivégezték.  Sokáig mit sem tudtunk az ő mártíromságáról. Amikor napvilágra kerülhetett végre az igazság, csak akkor ismerhettük meg a meghurcolt és értelmetlen halált halt Szűcs Sándor életét, akit 1991-ben rehabilitáltak és a vádak alól felmentettek.

Úgy gondoltuk, hogy iskolánk sportos hagyományaihoz igazodóan méltó példaképe lehet tanulóinknak a mártírhalált halt sportoló személye. 1993-ban vettük föl a nevét.

Így lettünk mi „szűcsösök”!

Ennek az eggyé válásnak állítottunk most emléket a névadóról készült dombormű felavatásával, leleplezésével. Ezzel a domborművel tisztelgünk emlékének!

A domborművet Boncsér Árpád – Holló László és Brassai képzőművészeti díjas – szobrászművész alkotta. A vidéken élő, rendkívül szerény művész nem tudta vállalni, hogy az avatásra utazzon, ezért e sorokkal mondunk neki köszönetet a mélyen átélt alázatért, amivel Szűcs Sándor életét alaposan megismerve mindent megtett azért, hogy a szörnyű tragédia ellenére egy optimistán előre néző, hitet sugárzó tekintetű embert ábrázoljon, tökéletes példaképet mutatva így nekünk szűcsösöknek. Köszönet érte!

A dombormű avatást Bedő Kata Újpest Önkormányzatának kulturális ügyekért felelős alpolgármestere, Tamás Ilona az Észak-Budapesti Tankerüeti Központ Igazgatója és Vesza Erzsébet a Polgármesteri Hivatal Ifjúsági, Sport, Művelődési és Oktatási Osztályának osztályveteője is megtisztelte jelenlétével. A domborművet Bedő Kata alpolgármester és Tamás Ilona igazgató asszony leplezte le.

Az ünnepségen a nyolcadik osztályosok adtak rövid műsort Szűcs Sándor életéről.

Bereczki Orsolya 8.c - műsorközlő
Bangó Gergő 8.b - gitár
Johan Bence 8.c - próza
Juhász Márton 8.a - próza
Rábai Miklós 8.b - próza

A dombormű avatáson elhangzott ünnepi beszéd.

Ritka alkalom egy intézmény életében, hogy emléktábla avató ünnepséget rendez. Annyira, hogy az elmúlt negyven évben ez az első iskolánk történetében.

De miért is?

Ma ünnepeljük iskolánk fennállásának 40. évfordulóját. Negyven évvel ezelőtt, 1982-ben tartottuk az első ünnepélyes tanévnyitót. Akkor vette át a beruházótól iskolánk első igazgatója, Bíró Jóska bácsi a bejárati ajtó jelképes kulcsát. A kulcsot az irodámban őrzöm.

1982-ben kaput nyitó iskolánk épülete egyedül állt itt a semmiben. Akkor még nyoma sem volt körülöttünk a lakóházaknak; nem volt se ház, se fa. De én már akkor is itt voltam és azon kevesek közé tartozom, akik évről évre láthatták felcseperedni az iskola előtti fákat. Nekem ezek a fák jelentik az idő múlását. És persze az a pár ezernyi kisgyerek, akik a fákhoz hasonlóan itt cseperedtek apró kisiskolásból nyegle kamaszokká.

A negyven évvel ezelőtti, még a fehér iskolafalak, védtelenül álltak itt a semmiben. Közben a falak színessé váltak, az épület a fák mögé bújt. Pedig nem kellene szerénykednie!

Már csak a kora miatt sem, bár – ahogy azt mondani szokták – a kor nem érdem, az egy állapot!

Én mégis büszke vagyok erre a korra! Az emlékeken túl az eredményekre, a sok-sok szorgalmas munkával töltött évekre.

Nekem megadatott, hogy részese lehettem az új épület belakásának. Lelkesen hordtuk a bútorokat, rendeztük be a tantermeket. Együtt örültünk az iskola születésének! Együtt leheltünk bele életet, és ez semmivel össze nem hasonlítható érzés! És együtt értük el eredményeinket!

Az elmúlt négy évtized alatt sok szép eredménynek örülhettünk. Felsorolni is nehéz lenne mennyi kiváló tanuló és kiváló pedagógus gyarapította az épületben fellelhető kupák, serlegek számát. Bár sosem volt célunk versenyistállónak lenni, de az egészséges versengés bennünk volt. Ez az érzés, ez a küzdeni akarás a születéshez vezethető vissza.

Mi az Angol Tagozatos Iskola elődjéből a mindig jóhírű Mód Aladár Általános Iskolából kerültünk ide. Onnan hoztuk tenni akarásunkat és ezért akartuk mindig megmutatni a világnak, hogy mi is jók vagyunk, megérdemeljünk a ránk figyelést.

Ma már nem a versenyeredményekben mérem a sikert!

Abban a keresettségben, ami hosszú évek óta megmutatkozik irántunk. A ma idejáró gyerekek között sokan vannak, akiknek a szülei is idejártak. A siker az, hogy a szüleitek úgy gondolják, ránk bízhatnak benneteket!

Büszke vagyok arra, hogy a példaképemnek tekintett Bíró igazgató úr magas színvonalú elképzeléséhez méltó iskolát teremthettünk. Tette ezt hasonló elkötelezettséggel közvetlen elődöm, Tordai Istvánné (Éva), igazgató asszony is, aki az értékközvetítő és képességfejlesztő iskola létrehozásával adott saját arculatot az iskolánknak.

Az iskola történetében mindig fontos volt az útkeresés, az egyedi arculat kialakítása. A nyolcvanas évek végén úgy gondoltuk, hogy a tanulás mellett a sport lehet az a fő motívum, amivel gazdagíthatjuk az idejáró gyerekek életét. Akkortájt lettünk testnevelés tagozatos iskola. Testnevelő tanáraink nemcsak kiváló pedagógusok voltak, hanem egyben kiváló élsportolók is, akiknek élete volt a mozgás, a versengés! Nekik és a sport kapcsolataiknak köszönhető, hogy tanítványaink között kiváló él- és versenysportolók is vannak szép számmal: az olimpiai bajnok Dombi Rudi a szomszédos tízemeletesből járt hozzánk, Halm Roland a Honvéd valamikori sztárjátékosa és Leleszi Zoli jégkorongozó az első itt végzett nyolcadik osztály tanulói voltak. De említhetném Kapuvári Gábor Európa bajnok birkózót, vagy a nemzetközi díjakkal elismert műkorcsolyázó Forgó testvéreket – Fannit és Kristófot. És a legfrissebb úszó Európabajnok, Mihályvári-Farkas Viki is „szűcsös” diák volt. És a felsorolás folytatható…

Kézenfekvő volt, hogy a rendszerváltás utáni években, amikor minden iskola az egyedi arculatát kereste, akkor mi egy sportoló nevét vettük föl. Babály László európai versenyeredményekkel büszkélkedő testnevelő – egyébként atléta – kollégám hívta fel a figyelmünket Szűcs Sándorra, mint az UTE elődjének számító Újpesti Dózsa játékosára.

Szűcs Sándor kiváló és tehetséges sportoló, példaként állítható szerény ember, akinek sport karrierjét egy ma már érthetetlennek tűnő zsarnoki rendszer tragikusan kettétörte. Az ötvenes évek kommunista gondolkodású nagyurai pusztán elrettentésül tőrbe csalták, majd mondvacsinált okokra hivatkozással kivégezték. Persze a nyolcvanas évek végéig mit sem tudtunk az ő mártíromságáról, hiszem a kilencvenes évekig fennálló kommunista rendszer titokban tartotta a bűneit. Amikor napvilágra került az a sok rémség, amit elkövettek, ismerhettük meg az igazságtalanul meghurcolt és értelmetlen halált halt Szűcs Sándor életét. 1991-ben rehabilitálták, a vádak alól felmentették.

Úgy gondoltuk, az iskola sportos hagyományaihoz igazodóan méltó példaképe lehet tanulóinknak a mártírhalált halt sportoló személye. 1993-ban vettük föl a nevét.

Azóta már az irodalom, a színház és a filmművészet is emléket állított a tragikus sorsú sportolónak. Pozsgay Zsolt drámáját az Újpest Színházban mutatták be „Halálcsel” címmel. Napjainkban pedig „Az énekesnő” című filmet nézhetjük meg, ami Szűcs Sándor és Kovács Erzsi énekesnő kapcsolatáról szól.

És mily furcsa az élet, névadónk fiának, akit szintén Szűcs Sándornak hívtak, osztályfőnöke volt iskolánk már említett első igazgatója, Bíró Jóska bácsi. És nekem is megadatott, hogy a névadó fiát személyesen ismerhettem, kezet foghattam és beszélgethettem vele. Sajnos időközben már ő is elhunyt. És még egy apró, de véletlen kapcsolódás, hogy egyik kistanítványunk édesapja a birtokosa a Szűcs-relikviáknak.

Így kapcsolódik össze az iskola és a névadó személye. És forrt eggyé a név és az intézmény az elmúlt 30 évben, így lettünk mi „szűcsösök”!

Ennek az eggyé válásnak állítunk a mai születésnapon emléket a névadóról készült dombormű felavatásával, leleplezésével. Ezzel a domborművel tisztelgünk emlékének!

A domborművet Boncsér Árpád – Holló László és Brassai képzőművészeti díjas – szobrászművész alkotta. A vidéken élő, egyébként rendkívül szerény művész nem tudta vállalni, hogy az avatásra utazzon, ezért innen mondok neki köszönetet a mélyen átélt alázatért, amivel Szűcs Sándor életét alaposan megismerve mindent megtett azért, hogy a szörnyű tragédia ellenére egy optimistán előre néző, hitet sugárzó tekintetű embert ábrázoljon, tökéletes példaképet mutatva így az iskola tanulóinak. Köszönet érte!

A hamarosan láthatóvá váló portré, a szándékosan ejtett történelmi ponttalanság mellett is hitelesen ábrázolja Szűcs Sándort. Ez a látszólagos pontatlanság egyelőre legyen titok, hogy majd egy későbbi kvíz-játék megfejtendő rejtvénye lehessen.

Mára már szinte mindent tudunk Szűcs Sándor életéről. Nem lengi már körül a titkolózás, a misztikum. Mára már példaképpé nemesedet!

A példaképet pedig lássuk minden nap, amikor elmegyünk előtte.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

Lévai András, intézményvezető