Káva színház az iskolában

Képszínház...

Osztályunkkal részt vettünk a Káva Kulturális Műhely Képszínház című csoportépítő foglalkozásán, amely egy bármely korosztályra szabható színházi játék, ami főként a csoportos tablóképek készítésére és elemzésére, az Augusto Boal-féle képszínházi modellre épít.

A foglalkozást Sereglei András vezette, aki megsúgta, hogy először tartja ezt a programot elsős gyerekeknek, így kicsit izgul. 

A bemutatkozást játékos módon tette izgalmassá. A gyerekek megmondták a nevüket, és az óvodai jelüket. Miután mindenki bemutatkozott, kezdődött a játék. Bandó elindult egy gyerek felé és mielőtt megérintette volna a vállát, a többieknek meg kellett mondaniuk, mi volt a jele a kiválasztott gyereknek.

Ezután különféle kapcsolatteremtő játékokkal alapozta meg az együttműködést. A gyerekeknek ezek közül a legjobban az tetszett, amikor egy oszlopba álltak, és aszerint kellett jobbra vagy balra állniuk, hogy a két elhangzó szó közül melyiket választaná inkább. (pl: kutya vagy macska, édes vagy sós.) Természetesen a legfontosabb kérdés sem maradhatott el: A tejbegrízt hogyan szereted enni: szórva vagy keverve?

A következő játékok az együttműködést, kreativitást fejlesztették. A gyerekeket két csoportba osztottuk. Elhangzott egy helyszín (pl: vasútállomás, játszótér) és az egyik csapatnak úgy kellett megjelenítenie ezt a helyszínt, hogy nem mozoghattak. A másik csapatnak pedig kapcsolódniuk kellett a már meglévő szereplőkhöz. A játékot azzal zártuk le, hogy a bevásárlóközpontban bombariadó volt és mindenki elmenekült.

A második órában véletlenszerűen alakult ki 4 csoport. A feladat alapja egy történet:

Ufók jöttek a Földre, akik bármit el tudnak vinni, ami szomorúságot okoz a bolygónkon. A gyerekek dolga az volt, hogy írjanak össze 5 olyan dolgot, amit ha elvinnének az ufók, akkor boldogabb lenne az élet.

Egyetlen szabály volt, a csoport minden tagjának egyet kellett értenie azzal, amit leírtak.

Miután végeztek, minden csapat felolvasta, amit írt. Beszélgettünk ezekről pár szót, leginkább olyan gondolatébresztő kérdések segítségével, amik rávilágítottak arra, hogy mindent lehet más szemszögből is vizsgálni. 

A gyerekek elvitették volna a félelmet. Kicsit megvizsgáltuk, mi történne, ha nem félnénk? Mi mindent próbálnának ki? Vajon akad-e olyan helyzet, amikor a félelmünk megvéd?

A foglalkozás vezető sosem mondott véleményt, csak hagyta, hogy a gyerekek elgondolkodjanak, kimondják, ami megfogalmazódik bennük.

Miután az összes szót átbeszéltük, a csoportoknak választani kellett egy szót a papírról és azt egy állóképben meg kellett jeleníteni. A többi csapatnak ki kellett találni, mit látnak. A papírokat cserélgették a csapatok egymás között.

Az elmúlt évek történései nyomot hagytak a gyerekekben. Szinte minden papíron szerepelt a betegség, a háború. A rossz érzések feloldásaként olyan szavakat is meg kellett jeleníteniük a gyerekeknek, amik a boldogsághoz kapcsolódnak pl: szeretet, család.

Zárásként a gyerekek által már ismert "Fusson, aki..." játék egyik változatát próbálták ki.

A hangzavar, az emelkedett hangerő jelezte, hogy a gyerekek önfeledten, élvezettel vettek részt a programon. András is dicsérte a kreativitásukat, gondolkodásmódjukat, együttműködő készségüket.

A gyerekeket ebben a helyzetben látva egész más oldalukról ismertük meg. Jó szívvel ajánlom mindenkinek a KáVa színház korosztályra szabott programjait. Mi jövőre is vendégül fogjuk látni őket.

Szalainé Szántó Szilvia