Hogy lettek felsőssé az ötödikesek?
Az ötödikes "mazsolákat" a tanévkezdés első hetében a nyolcadikosokkal közösen szervezett vidám ügyességi versengés keretében fogadja felső tagozatossá a diákönkormányzat. Az esemény jelentősségét kiemelve valamennyi felső tagozatra érkező ötödikes egy emléklapot is kap arról, hogy ezen a játékos próbatételen eredményesen szerepelt, és ettől fogva egy szintet lépve komoly felsősé lett.
Az idei évben Kovács Tas kollégánk celebrálta bársonyos baritonjával a játékot. Az elmúlt évhez hasonlóan a "nagyok" és a "kicsik" osztályonként párban versengtek. Bár a versengésnek nem volt tétje, hiszen az elsődleges cél a jókedv volt, azért a "kiér be hamarabbért" szurkolás végig jelen volt.
Az első "műsorszám" amikor a nyolcadikosok egy tornaszőnyegen egyenként köbehúzzák az ötödikeseket a tornateremben kialakított pályán. Bár a kijelölt távot nem időre kellett teljesíteni, azért folyamatosan szólt a biztatás és a szurkolás a minél hamarabb visszaérkezésre.
A következő játékban egy nyolcadikos egy ötödikessel párban indultak el az előttük kihelyezett felfordított zsámolyhoz. Míg a zsámolyhoz értek arra kellett vigyázniuk, hogy a tollasütőre rakott könnyű papírgalacsinokat le ne fújja a "menetszél". Majd az ötödikesnek kellett ügyesen a papírgombócokat a zsámolyba dobálni.
A harmadik játék volt a legvidámabb eseménye az avatásnak. A nyolcadikosok és az ötödikesek felváltva egymás kezét fogva álltak egy hosszú vonalban, majd úgy kellett mindenkinek átbújnia egy hullahopp karikán, hogy nem volt szabad elengedniük egymás kezét. Volt móka, kacagás!
A játék végén újra csapatokba rendezőttek az osztályok. Kipirult arccal, derűsen álltak egymás mellett a gyerekek. Az ötödikesek a nyolcadikosoktól megkapták az okleveleket és az ajándékokat. Ezzel a vidám, jókedvű játékkal fogadták felsőssé a "nagyok" a "kicsiket".
Ezzel az avató ünnepséggel kedveskednek a nagyok a még néha tényleg mazsolaként helyüket kereső felsőre érkezőknek. Fontos támasz ez azoknak, akik bizonytalankodva, kicsit félszegen érkeznek a felsősök közé. A DÖK ezzel a kézen fogással szeretné bátorítani és biztatni az ötödikeseket a nagynak tűnő lépcsőre fellépésben. A gesztus a szülőknek is szól, akik néha megalapozatlanul gondolják azt, a felső olyan kihívás a gyermeküknek, amit nehezen fog teljesíteni. Ez lenne az első mozzanat az ő megnyugtatásukra is; feleslegesen aggódnak. Támogató segítséget kapnak a gyerekek mind a társaiktól, mind pedig a tanáraiktól.
A befogadás ceremóniája jelentőssé, de mégis könnyeddé varázsolja az ötödikessé válást. A tavaszi témahéten már jó ismerősként fognak a kicsik és a nagyok egy csapatban küzdeni az akadályversenyen. A Mazsola-avató az iskolai közösségépítés egy jelentős eseménye. Köszönet a diákönkormányzat támogató tanárának, Földvári Ágnes tanárnőnek a szervezésért és köszönet az ötödikes és nyolcadikos osztályfőnököknek az esemény sikeres megrendezéséért.
Lévai András, igazgató