Megemlékezés 56-ról

A képek forrása: az Interneten található archív képek.

1956-os forradalom és szabadságharc

Akikről az ünnepségen emlékezünk, nem akartak hősök lenni, nem akartak tananyag lenni; egyszerűen csak szabadon akarták élni az életüket, mint ahogyan mi élhetjük most a saját életünket.

„Olyan feledhetetlen összetartozás- és együvé tartozásérzése volt az embernek, hogy ez a mindig széthúzó magyarság végre egységes tudott lenni. Minden ember a testvérének érezte a másikat. Amikor sorba álltunk akár kenyérért akár vízért, vagy valami élelmiszerért, egymást előre engedő előzékenységgel fordultak egymáshoz az emberek. Valami csodálatos, katartikus érzés volt az emberekben. Mintha valami ezeréves átoktól vagy bűntől szabadultunk volna meg. Dávid legyőzte Góliátot. Igazi, belső felszabadultság érzése volt az a határtalan türelem és szeretet, amely az embereknek egymáshoz való kapcsolatában is kifejezésre jutott.” (Jakab Zoltán, mérnök)

Az 1956-os forradalom a magyar nép jelentős részének megmozdulása és fegyveres harca a rákosista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. 

1956. október 23-án kezdődött a budapesti diákok békés tüntetésével, és a fegyveres felkelők ellenállásának a felmorzsolásával fejeződött be november 10-11-én. Politikai vezetői részben az MDP reformkommunistái, részben a koalíciós időszak pártvezérei voltak. A többször átalakult kormányt mindvégig Nagy Imre, a kommunista csúcsvezetők egyetlen őszintén reformelkötelezett tagja irányította.
A fegyveres felkelők, akik október 23-án, majd a november 4-e után ismét támadó szovjet csapatokkal szemben felvették a harcot, elsősorban fiatal munkások voltak. Egységes ideológiával sem a harcosok, sem a tüntetések résztvevői nem rendelkeztek. Kommunisták és antikommunisták egyaránt akadtak közöttük. A nemzeti függetlenség visszaszerzése és a diktatúra lerombolása mindazonáltal mindegyik csoport céljai között szerepelt.
A tüntetések és a harcok számos áldozatot követeltek. Összesen mintegy két és félezer személy veszítette el életét. Ezek 78%-a budapesti, 58%-a fizikai dolgozó és 44%-a 25 évnél fiatalabb volt. A bukást követő megtorlások során mintegy 22 ezer embert ítéltek börtönbüntetésre, és 229-et halálra. 

A kivégzettek között volt Nagy Imre is. Mintegy 200 ezren külföldre menekültek. 
A harcok következtében ismét háborús pusztítás nyomait viselte a város. A pusztítás hatalmas volt; házak dőltek össze, törmelék és mindenféle roncs borította az utcákat. 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc bukása ellenére vízválasztónak bizonyult Magyarország II. világháború utáni történetében. A magyarok többségét arra döbbentette rá, hogy nem számíthatnak a Nyugat segítségére, a szovjet vezetést pedig arra, hogy a stabilitás érdekében növelniük kell Magyarország belső mozgásszabadságát.

Iskolánk névadója is áldozata volt az 50-es évek kegyetlen és bizalmatlan diktatúrájának.

Az iskolai ünnepséget - hagyományainknak megfelelően - a nyolcadik évfolyamosok adták. Különleges eseménye volt az idei ünnepségnek két egykori szemtanú - iskolánk volt tanára dr. Szerényi Mária és a nyírbátori Csoka Ferenc, egyik tanítványunk nagypapája - meghívása, akik személyes élményeik elmesélésével tették még érdekessebbé az ünnepélyt.

Köszönjük a felkészítő tanárok - Urbánné Bajkai Edit, Forgóné Vasvári Ildikó és Juhász Katalin - munkáját és a nyolcadikosok lelkiismeretes felkészülését.

Az ünnepségről Benke "Joe" készített videófelvételt, amit itt érhettek el:

Megemlékezés az 1956-os forradalomról

Lévai András, igazgató