Sítábor 2020. január
(Káli László 3.a osztályos tanuló élménybeszámolója)
Ez a harmadik Szűcs sítábor, amin részt vettem. Emlékszem, hogy már az első tábor is nagyon tetszett, mert még a legkisebbek között voltam, de a nagyokkal közös csoportban vetélkedtünk esténként. Az indulás előtt már izgultam, hogy mi minden fog történni velünk.
Január 5-én reggel az iskola mellől busszal indultunk Ausztriába, Gerlitzenbe. Sötétedés előtt érkeztünk az Ossiachi-tó mellett levő szállásunkra. A szobánkból látszott a tó és szemben egy vár romjai is.
Az érkezés napján vacsora előtt összegyűltünk. Tamás bácsi, Lívia néni és Réka néni elmondták a heti programot. Legtöbben szülőkkel érkeztünk, de voltak, akik egyedül, nekik külön elmondták, hogy mire kell figyelni. Minden gyereket beosztottak egy síoktatás csoportba. Az esti játékokhoz másik 5 csoportba osztottak minket, mi a Hócsatázók nevet adtuk a csapatunknak.
Hétfőn reggeli után mentünk fel először a kabinos felvonóval a hegyre, ahol már volt hó is. Felcsatoltuk a léceket, és elkezdődött a síelés. Az egyik haladó csoportba kerültem, 8 másik gyerekkel együtt. Mögöttünk síeltek az anyukák és apukák is, jó hosszú kígyóban mentünk végig a pályákon. Az idő egész héten szép volt, sütött a nap, nem fújt a szél, nem fáztunk egy picit sem. Ebédkor az egyik hütte előtti teraszon eszegettünk, az én kedvencem a gőzgombóc volt. Mindegyik pályát bejártuk, gyorsan megismertük az egész síterepet. Szerencsére senki sem sérült meg, az oktatók nagyon vigyáztak ránk, sokat beszéltek arról, mire kell figyelni síelés közben.
Minden este csapatjáték vetélkedő volt. A legjobban az tetszett, amikor a szülőkkel együtt játszottuk a páros vagy páratlan dobás kézszorítós játékot. A nagyobbakkal és a felnőttekkel együtt activitiztünk.
Csütörtökön pedig igazi kitűzött versenypályán csúsztunk le, és mérték az időnket. Aznap este kiosztották a síverseny érmeit, mindenki aranyérmet, ezüstérmet vagy bronzérmet nyert, és a legjobbak kupákat és órákat kaptak. Utána kezdődött a diszkó Dj Fáczánnal.
Pénteken is egész nap síeltünk, és szomorú voltam, hogy már vége, alig akartam lejönni a pályáról. Aztán gyorsan átöltöztünk, és indultunk a busszal haza.
Köszönöm Tamás bácsinak, Lívia néninek és Réka néninek, hogy ilyen jól sikerült minden. Már most indulnék a következő sítáborba.
Káli László 3.a osztályos tanuló